Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

49

gán az igené ven nyomaték van, el is válik jelzettjétől, épen úgy, mint a melléknevek. (L. Lehr : Toldi. 205-206.) Pl. Ilyenforma Toldi Miklós gondolatja, Mely sovdrgó lelkét mélyen szántogatja. (Ar: T. I. 7.) És ki vína Isten tüzes haragjával Hosszú kacskaringé» sistergő nyilával. (Ar. 5. I. 7.) Mindenik derít rá egy mosolygó képet. (Ar. T. 1. 23.) Szégyenítö búja, hasító haragja. (Ar. T. II. 6.) Ojad fúvó széltől drága gyermekedet. (Ar. T. II. 8.) S másnak adta élte fonnyadó virágát. (Ar. T. II. 3.) Nyisd ki anyám, nyisd ki zöldellö kapudat. (Ny. Vili. 384.) Nízö asszony: tudós, javas. (Ny. II. 420.) Es cseppjei hűvös kútfőnek Égő szomjam enyhére lőnek. (Tompa : Jézus és a nap.) Bejárom a mezőt, a zugó patakot, Hol ábrándos lelked gyakorta mulatott. (Tompa: Levél egy elüt.) Iszonyú ez éj és e sötétség S villám benne égő agyvelőm. (Petőfi: Nő szerelmem.) S közbe-közbe tréfa úszik árján, Mint enyelgő csónakos család. (Petőfi: Meg ne Ítélj.) lm neked ajánlom . . . vitézid magammal minden apródságát. (Ar. 4’. XI. 17.)

Az -ó, -ö képzős igenév állhat, mint utólagos jelző érteimezőképen (appositió.) Mint értelmező értelmezettjével (a jelzettel) azonos ragot vesz fel. — Van-e tojás eladó ? (Szinnyei. Nyelvi. 169.) Öreg asszon, rossz vén karó, szegén legén szomorittó (Göcsej, Ny. Vili. 41.) Megállapítani az időnek, a múlt ködébe sietönek, Rohanó kerekét. (Ar. A dalnok búja.)

A folyó cselekvésit melléknévi igenév a költői és ünnep ics beszédben igen gyakran szolgál körülírásra, mivel ily alkalmazásában a helyzet fontosságát kiemeli és a szavak hathatósságát fokozza — A megígért személyt tennék megadóvá. (Leánykérés, Hétfalu, Ny. III. 187.) Ammondó vagyok Futó felet vön, s elbujdosék földeden földdé. (Ny. III. 313.)

Néhány szót szólhatunk az igenév időbeli érté kéről is. Az •ó, -ö képzős igenév a folyó cselekvés igeneve ugyan, de alkalmas határozók hozzátételével épen úgy válha- tik jövő idejűvé, min a rendes beálló jelen. Néha még befe jezett cselekvést is jelent. Megjegyezhetem, hogy a befejezett ség jelentésében csak néhány igenév fordul elő. Pl. Nyugosz. sza meg Isten a haló porában. (Ar. TE. I.) Haló főggyiböl felhozom. (Ny. IX. 559.) Megölő némely nap szerető szolgámat.

4