Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
41 ságos köznév. Hanoiin v. hasajó (Szék.): a szövőszéken levő henger, melyre a vásznat feltekerik : messzelátó: látócső (»Szeged, Ny. Vll 381.); százlátó: az olyan üveg, mely több felől köszörülve a tárgyat többszörösen mutatja. (Szeged, Ny. VII. 381.): sisakellcnzöje le vagyon bocsátva (Ar. T. XI. 12.); drága karos rengök (Ar. T. XI. 8.); gerjesztő apró tűzgyújtó (Szat- már. Ny. VII. 282.); vonogaló: a pozdorjásan kitört kendert <a vonogalóval tisztítják meg. (Szék.) Eltőkítctte az étöt. (Szék. Ny. Vili. 463.) Neki vashadaróia volt. (Ny. XIV. 473.) A szegény embernek csak ojan fahadardja vót né. (u. o.) lzibe möniiy. mé mingyá a hátodhon támasztom észt a vendégkénértt (Szeged, Ny. III. 366.) A milyen a mosdó, ojan a töriiködzö. (Ny. V. 372) Egy gyújtót kéccerre, egy icce bort eccerre. (Ny. V. 372) Ásó, kapa nehéz a dologtalannak. (Tompa: ke- resztútról.) Eszközt jelentő igenév különösen sok van a mestermü- szók között. Pl. a tímár mesterségben előfordulnak: grispolfodo'-itó, húzó, barkázo, foglaló vas, igazító vas, szinelöj huzoló, simító, koppasztó, téglázó stb. (Ny. III. 479.) Találjuk az igenevet egyes eszköznevek előtt olyankor is, a mikor nem azt mutatja, hogy az illető eszköz mire való, hanem azt, hogy miképen kell vele bánni. Pl. a’ szigonyos nyilakat állhoz szói ító ideggel ki lövöldözvén (Com: Jan. 149); két kézzel vonó hálóval halász (u. o. 81.) — vagy azt fejezi ki az igenév, miképen szoktak az illető tárgygyal bánni : nyakba rántó kis mente (u. o. 100.) (Budenz-Album, Könnye: Az -ó, ö igenév a régi nyelvben.) A lehetőséget alattomban kell érteni. Pl. Adác taná- czúl neki, hogy könnyen emésztő álatokat ennéc (Holt. mes. 171. Budenz-A. u. o.) Az -o, -5 képzős igenév asztikségszerüség (neces- sitas) értelmével is bírhat. Pl. Az iol bánt iuhokba semmi nints el vető. (Born. Préd. 281.) Jó a’ szántó vető, Nints abban kivető (kivetni való, kivetendő. Felv. d. 2.) Az sileziai menyecskének kivancsikja nem megvető dolog. (Rák. Lev IV. 516. Budenz-A u. o.) Aratónk is van a jövő hétre. Né mennyi a lugo- zónk. (Szék. Ny. III. 4.) Az igenév elvont f ő nevek előtt jelzi azoknak mi- nemüségét. Pl: igen nevető állapotban nem vagyok. (Mik: Tör.
