Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

36

C. 128.) íme kiment a vető vetni. (Münch C. 76.) David is az isten népe boszontoianak, Goliatnae hallódé mit szól. (Tel. E varig. 1. 169.) Hálát adonc vram mindenható tenéked. (Corp. Gramm. 106) Az ágyban esett veszteg fekvő. (Com. Jan. 56.) Szóla azért a fő innyaado.‘ (Pécliy 8. Bibi. 1634-ből 9. vsz.) Szánszándékkal hagyom félbe a többit, mert igen botránkozta- tó. (Fal NE 219.) Arra is kell nézni, ha jó akarónk-e vagy ellenkedönk. (Pázm. Préd. 444.) Kapdos mint a vizbe haló ember. (Born. Préd. 252) .Mint elegyes kártyát csuda szemfény vesztő Más rendbe varázsol, ha lecsap a vessző (Ar. TE III.; Diczerjetek a valóságos, magaba levő es megtartó urat. (Mel. Sz. J. 460 ) Sok a tanácsadó, de nincs kaldcsadő. (Hódmezv. Ny. III. 86.) Ében-szomjan szokott itt maradni A jámbor utazó. (Petőd: Kutyakaparó.) Néha-néha itt is akad megigazítani való, hogy csak egyet említsünk: a szédelgő nem maga szédeleg, hanem maga akar másokat szédíteni; van is jobb elnevezésünk helyette: a világcsaló, országcsaló, emhercsaló,

áltató, szemfényvesztő. (Ny. I. 103.)

Az ige c s e 1 ek v é s é n e k v é g z öj e n em sz em é ly. Hal lan ám dübörgő hangjait szavának. (Ar. T. Elöhang.) Hárman sem bírnátok súlyos buzogányát, Parittyakövcit, öklelő kopjáját (u.o.) Elfáradunk, clepediink, vérző lábunk tántorog. (Tompa: Boldog ság.) Mint a futó borostyán átölel Elő fát és romot: Az emberekhez lelkem és karom forrón ragaszkodott. (Tompa : Két madár.)

A nőmén agentisnél, mikor élő személyre vonatkozik, azt látjuk, hogy a személynév többnyire elmarad: minek is kitenni, mikor értelemzavar nem történik ? A nyelv takarékos gazda, a hol lehet kíméli erőit. Aztán úgy is odaértjük, hogy : az ember, az emberek Félt az üldözőknek távoli zajától. (Ar. T. IV. 4.) Többet is beszélne még a szülőjének (Ar: T. VI. 16.) Sitétbe hedegillő : alamuszi, alattomos. (Ny. IX. 332.) S eveznek ... A cseh bajvívóhoz a budai partra. (Ar : T. IX. 12.) A vágók . . . biztatták keményen a döglött kutyákat. (Ar. T. IX. 6.) Korpa közé keveredőt megeszik a disznók. (Zemplén, Ny VII. 32.) És az asszony azt gondúta, hogy má talán régen el is ment az ü szállója. (Nm. Ny. Vili. 519.) Füszíába kapaszkodik, mint a vizbefuló. (Ny. Vili. 371.) kettőző: ma- rokszedő, ki a levágott e'letet sarlóval marokra szedi s egyéb segítséget végez. (Pestm. Tinnye. Ny. VII. 9U.) Tudok biz én