Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

23

ríni. öcscsét Miklóst nagy búsan magában. (Ar. T. III. 2.) Ezt mondotta Bencze s ezenkívül mennyit, Ki győzné azt versbe szedni valamennyit. (Ar. T. X. 7.) Hall ottani én szép szavának ezüst hangját zengeni. (Kisfaludy S.) Hagyjátok öt békében állam ! (Tompa.) Engedd lombos ágon Őket megpihenni. (Tompa. Lehr. T. 464.) — Néha az egyik tárgyat csak oda gondoljuk. Pl. Nem hagya tovább az dologban mennem (Ny. VII. 320.) Ne hagyj soká kívül állnom. (Czuczor.)

A kettős tárgygyal álló igéknél mindazonáltal nagyon kell vigyáznunk, mert sohasem tudunk eléggé óvatosak lenni a latin kettős accusativus hatásával szemben. Nyelvemlékeinkben lépten-nyomon érezzük az efféle lát, vél, alít stb. igékkel szerkesztett mondatokban a latinnyelv túlságos hatását. Pl. Senki nem vei ernyőmet lenni leánnak. (Nádor C. 417. Ny. Közi. XIX. 55.) Pafuncius kedeg alejtja vala bineről kesergeni (u. o. 435.) Maga Pázmány is gyakran használja a mondani mellett az infinitivust latinosán.

A parancsol, rendid, tanácsol, javasol, kér, követel, stb. kifejezésektől fliggő célzatos mondatok a magyarban csakis fölszólító móddal állanak helyesen. Pl. Megparancsoltam fiamnak, hogy beteg nénjét látogassa meg. Ily nemű mondatokban az acc. cum inf. kirívó germanismus. Ez a mondat: „A bírónak a csavargót „befogatni parancsoltam,“ szintén nem lenne helyes. (V. ö. Ny. XIII. 568.) Latinos szerkezet a köv. A tizenkettő kik ő vele valának kérdek a példa beszédet megmagyarázni. (Münch. C. 77.) (Példákat találhatni Simonyi Antibarbarusá- nak 22. lapján.) — Épen igy hagy, enged, ha értelmük parancsol, rendel: vagy ha factitivum helyett állanak, szintén nem szeretik a kettős tárgyú szerkezetet. (V. ö. Aranynál: Elv. Alk. I. Szájába vcvén háromszor a füsthegyü lángot, Annyiszor engedi azt kilövelni üvegszerü orrán . . . Hanem elsőbb mérges ijászit lőni hagyd. Lehr. T. 464.) A régi nyelvben bőven találunk eseteket erre a nyelvellenes használatra, de ott már a latinnyelv hálásából kell megfejtenünk. Pl. Parancsold ötét levinni. (Nád. C. 403.) Intik vala kétszer ennie. (u. o. 535. Ny. Közi. XIX. 55.)

A főnévi igenév határozó is lehet. — Mint ilyent leggyakrabban célhatározónak találjuk. Földváron van szegény deszkát árulni. (Ny. III. 471.) És nincs