Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

— 86 —

tására, 50 ember volt rendelve. Az ily szerkezetet tes- tudo arietariának nevezték. Tetejét friss állat bőrökkel, vagy egyébb nehezen gyuladó anyaggal földték be, nehogy tüzet fogjon. Belsejében a katonák kötelek segélyével ütemszerü mozgásba hozták az eszközt, s ezzel megkezdődött a fal rombolása.

Ezen gépeken kívül volt itt még több különböző szerszám, melyeket ostrom alkalmával használni szoktak.

A hadi gépek rendesen fedéllel voltak ellátva, hogy a kezelő katonák az ostromoltak részéről dobott égő szurok fáklyák, szurokkal megtelt fazékok, nyilak és kövek ellen védve legjmnek.

Egy tágabb színben láttunk negyven-ötven teljesen egyformán készített csolnakot, melyeket szükség esetén a Maris (a mai Maros) folyón való átkelés alkalmával hajóhíd összeállítására használtattak.

Tudakozódtunk továbbá azon több emelettel (tabu lata) ellátott, a körülményekhez képest, 20—60 meter magas, hengereken vagy kerekeken tolható fatornyok (turres mobiles, abulatoriae, contabulatae) után is, melyekről már sokat olvastunk volt, de itt a táborban nem láttunk.

Kérdésünkre Ulpius Proculinus azt felelte, hogy azokat a híres tornyokat, melyekről a régiek oly sokat Írtak, tudta szerint, már nem igen alkalmazzák, sőt Daciában nem is használtak, de kételkedik abban is, hogy ezen szóba hozott tornyok csakugyan olyanok lettek legyen, mint a milyeknek az irók azokat leírják. Lehet, hogy az őskorban használatosak voltak, de mindenesetre kimentek hamar a divatból ; mert az ilyen 90—180 láb (körülbelül 30-60 meter) magas s legalább 800—1200