Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

— 86 — tására, 50 ember volt rendelve. Az ily szerkezetet tes- tudo arietariának nevezték. Tetejét friss állat bőrökkel, vagy egyébb nehezen gyuladó anyaggal földték be, ne­hogy tüzet fogjon. Belsejében a katonák kötelek segélyé­vel ütemszerü mozgásba hozták az eszközt, s ezzel meg­kezdődött a fal rombolása. Ezen gépeken kívül volt itt még több különböző szerszám, melyeket ostrom alkalmával használni szoktak. A hadi gépek rendesen fedéllel voltak ellátva, hogy a kezelő katonák az ostromoltak részéről dobott égő szurok fáklyák, szurokkal megtelt fazékok, nyilak és kövek ellen védve legjmnek. Egy tágabb színben láttunk negyven-ötven teljesen egyformán készített csolnakot, melyeket szükség esetén a Maris (a mai Maros) folyón való átkelés alkalmával ha­jóhíd összeállítására használtattak. Tudakozódtunk továbbá azon több emelettel (tabu lata) ellátott, a körülményekhez képest, 20—60 meter magas, hengereken vagy kerekeken tolható fatornyok (turres mobiles, abulatoriae, contabulatae) után is, me­lyekről már sokat olvastunk volt, de itt a táborban nem láttunk. Kérdésünkre Ulpius Proculinus azt felelte, hogy azo­kat a híres tornyokat, melyekről a régiek oly sokat Ír­tak, tudta szerint, már nem igen alkalmazzák, sőt Da­ciában nem is használtak, de kételkedik abban is, hogy ezen szóba hozott tornyok csakugyan olyanok lettek le­gyen, mint a milyeknek az irók azokat leírják. Lehet, hogy az őskorban használatosak voltak, de mindenesetre kimentek hamar a divatból ; mert az ilyen 90—180 láb (körülbelül 30-60 meter) magas s legalább 800—1200

Next

/
Thumbnails
Contents