Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

— 56 —

Ezen előjogtól azonban Appius Claudius censorsága alatt megfosztódtak. — Erre azonban annyira megharagudtak az atyaíiak, hogy az egész testület Kr. e. 309-iki évben kivándorolt Tiburba. De ezen kivándorlás (most strikének neveznők az ilyen eljárást) Rómában vallási aggályokat idézett elő, mert a megszokott zene az áldozatok bemutatásakor elmaradott, miért is a római senatus kényszer helyzetbe jutván, követséget küldött hozzájuk, hogy az a flotásokkal visszatérésük iránt alkudozásokba bocsátkozzék, de a zenészek a szép szavak előtt is siketek maradtak, nem engedtek a jóindulatú rábeszélésnek, mig visszatérésük egy elmés csiny által keresztül nem vitetett, mi következőképen történt:

Egy ünnep alkalmával az összes római flótások Ti- burban különböző magánházakhoz hivattak meg azon ürügy alatt, hogy ott az asztali zenét szolgáltassák.

Az előremegbeszélés szerint itt jól leitattatták őket, mi különben nem volt nehéz feladat s nem nagy fáradságba került, mert az egész egyesület, Livius tanúsága szerint, a borozást és korhelykedést nagyban szerette.

Ily holtrészeg állapotban szekerekre rakták az egyes házakból összegyűjtött flótásokat és Rómába vitték.

Csak más napon, midőn óriási mámorukat kialudva, Róma főpiaczán, hol a szekereket a horkoló zenészekkel felállították volt, találták magukat, vették észre, hogy velők mi történt! Ekkor a rossz játékhoz jó arczot kellett vágniok s megígérték, hogy régi hazájukban maradnak és ezentúl is hivatalból fognak flótázni. Ezen Ígéretekkel szemben, engedélyt kaptak, hogy évenként három napig felvonulásokkal és más előjogokkal ünnepélyt tarthassanak, s azok, kik vallási szertartásoknál zenéltek, ismét ingyenesen kaptak ételt, italt Juppiter templomé-