Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
— 50 tünk, nem tudtam sokáig szemeimet behunyni, folyton a császárok s legyilkoltatásuknak képe lebegett előttem, s ha be is hunytam szemeimet és aludni is megkisértém, csak azon képek üldözték képzelmemet s feltettem magamban, hogy a római császárok történetét a római történelem irók müveiből több szorgalommal s az élő szóval hallottak alapján több értelemmel is fogom tanulmányozni. Ezen jó szándékkal aztán csakugyan elaludtam, de Pescenius Niger levágott, törzs nélküli feje ágyam körül ugrándozott és tánczolt, de még megsokasodott s végre az egész szobám tele volt ugrándozó, kifordított szemekkel, felém pislogó, véres fejekkel. Ez már sok volt, fel akartam ugorni az ágyamból s megszabadulni ezen irtózatos látványtól, de testem ólom nehézségit volt, nem bírtam mozogni, egy tagomat sem megmozdítani — hosszas erőlködés után valahára sikerült megmozdulni s egy hangos felkiáltással felugrottam — felébredtem. Fejem szédült, szemeim a szobapadozatra meredtek - de az tiszta volt a rémképektől, — fellélegzettem. Az ajtó fölötti ablakon, melyre a függönyt le nem bocsátottam volt az estén, azaz tulajdonképen éjfélutáni lefekvéskor, a nap világossága szépen bemosolygott és én megköny- nyebbűlve éreztem magamat. — Nehéz álom volt az ám ! De azért mégis újból feltettem magamban, hogy a rómaiak történetét minden apróságot felölelő modorban tanulmányozni fogom ; mert annyi lélektant, annyi politikát alig lehetne más valahonnan összegyűjteni, mint épen ezen tarka és eseménydus korszakból. A mi időszámításunk szerint körülbelül délelőtti I 0 óra lehetett, mikor a komornyik (minister cubiculi) és két inas (cubicularius) közbenjárása mellett felöltözködtem és azután a peristyliumba sétálni mentem.
