Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
— 41 kiáltotta, hogy annyit fog adni a katonáknak, a menynyit csak kívánnak s biztositá őket, hogy pénze bőviben van s kincstára tele van aranynyal, ezüsttel. Egy vetélytárs csakugyan megjelent, és ez Sulpi- cianus volt, ki hasonlóképen azelőtt consuli hivatalt viselt s azután városi praefectus lett, ő egyszersmind Pertinax apósa volt ; de a katonák vele nem álltak szóba, mert féltek, hogy ő mint Pertinax rokona, itt csak cselt akar használni, hogy vejének meggyilkoltatását majd meg- boszulja. Sulpicianus elutasítása után létrát eresztettek le a falról, melyen Julianust a falra felvezették, mert a kaput nem akarták kinyitani, inig tisztában nem voltak azzal, hogy Julianustól mit fognak kapni. Midőn ez a várfalon volt, megígérte a katonáknak, hogy Commodus ledöntött emlékszobrait újból felállitatja, a katonáknak mindazon szabadságokat visszaadja, melyeknek Commodus kormánylata alatt örvendettek, s minden egyes katonának 23,200 sestertiust (ez számításunk szerint körülbelül 1400 drb. két forintos tallér, ha egy sestertiust 12*5 krba veszünk) Ígért. A pénzt minden haladék nélkül el is hozatta hazulról. Ezzel, a tett Ígéretek alapján Julianust császárnak kikiáltották, s elhatározták, hogy saját neve mellé még a Commodus nevét is felvegye. Erre felemelték zászlóikat, melyekre Commodus képét is feltiizték és hozzáláttak Julianust a császári palotába bevezetni. Julianus már a kaszárnyába bemutatta a szokásos császári áldozatokat s aztán rendkívül sok testőr kíséretében útra kelt.
