Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

— 13 —

bán: „Szép, ó, Commodus ! Ez tehát jutalma a jó indulatomnak és türelmemnek, melylyel részegségedet, döly- fösségedet eltűrtem! — De Commodus, te korhely, te nem fogod megelőzni a józan asszonyt“.

Rögtön Eklektust a főkomornyikat hivatta magához és elébe tartá a táblát e szavakkal: „íme, minő éjjeli ünnep vár reánk !“

Eklektus elolvasá e halálos Ítéletet s megijedt, de születésre nézve ägyptomi lévén, épen úgy mint földiéi bátor természetű, merész és könnyen fellobbanó volt.

0 tehát minden halasztás nélkül lepeesételé a táblácskát s egyik hű embere által elküldé Lätusnak.

Ez is megijedt és tüstént Marcidhoz siet, hol Eklektust is ott találja s hárman most hirtelen kifőzik, hogy Commodust meg kell előzni s pedig azonnal, mert a halasztás veszélyes volna. Elhatározzák tehát, hogy Commodusnak mérget adnak be, mely tettre Marcia azonnal vállalkozik.

Midőn Commodus kialudta magát és megfürdött volt, Marcia kaczér mosolylyal átnyujtá Commodusnak szokott módon a boros poharat, de ebben már benne volt a méreg. A bor, a római inyenczek szokása szerint, ez alkalommal is erős illatú olajokkal vala keverve.

A császár, ki a fürdés után főképen, de különben is fáradt és szomjas volt, egy huzamban kiiirité a pohár tartalmát, a nélkül, hogy valamit észre vett volna.

De a következő pillanatban megnehezült a feje és álom merült a szemére, most sem gyanított semmit sem, mert azt hitte, hogy ez a bágyadtság mind csak a fáradságtól származik és alvásra dőlt le, mig Marcia és Eklektus a szolgaszemélyzetet eltávolította, mindeniket azon ürügy alatt küldvén lakására, nehogy valami, vagy valaki a császár nyugalmát zavarja.