Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
8 éves Julia, Helena élőnkbe siettek és kézszoritással smeleg szavakkal üdvözöltek. Csak kevés időre foglalhattunk helyet az üde levegőjű peristyliumban, mert a kölcsönös hogylét utáni kér- dezősködést csakhamar félbeszakitá az udvarmester (atri- ensis), jelentvén, hogy a hűvös nyári ebédlőben (tricli- nium) az asztal készen áll és tálalva van a villásreggeli (prandium). A római szokást követvén, a háziasszonyt, miután előtte meghajoltam és kézcsuklóját gyöngéden megfogtam, előre vezettem ; utánunk a házi úr társaimat kísérte s legvégül az örömtől sugárzó gyerekek majdnem ugrándozva siettek a trieliniumba, mert az idegen országból jött vendégeknek nagyon, de nagyon is örvendeztek. A csinosan terített asztal körül helyet foglaltunk, mindenik külön-kiilön kis széken (sella). A háziasszony vezette az étkezést s tekintettel arra, hogy minél otthoniasabban érezzük magunkat, sok formalitás elmaradt ez alkalommal, főképen a rendesen felszolgáló szolgák serege nem alkalmatlankodott, hanem csak négy-öt asztalszolga (dapifer) volt elfoglalva, minden kívánságnak és intésnek eleget teendő. A szolga személyzet két ételfelhordóból (structor), két ételfelvágóból (scissor) és a pinczemesterből (cellarius) állott. Az ajtón kivül még néhány inas (cubicularius) állott, kik azonban csak csendes statisták voltak. Kívánságunkra a villásreggeli is igen egyszerű volt, habár ez idő szerint az egy teljes úri vacsorának is beillenék. Ha jól emlékszem az étlap a következőket tartalmazta : Czukorborsó marhahússal, félig hig tojás, vese, afrikai füge, papagályhal (scarus), tengeri rák (homarus),
