Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
Megérkezés Apulumba. Inditatva azön meggyőződéstől, hogy a tudománynyal foglalkozó tanár és tanuló a nyári nagy szünidőt egyaránt nemesebb és hasznosabb módon nem élvezheti, mint az által, hogy a nehéz tanév után szükségessé vált pihenés mellett szabad választása szerint olykor-olykor hasznos mulattató dolgok után is nézzen, hogy a diák, különösen ily utón, ugyszólva játszva, ismereteit gazdagítsa, az iskolában hallottakat pedig felelevenitse és kiegészítse, határoztam el ma amat rra, hogy az idén is kéthavi szabadságomat arra használjam, hogy a régészet szellemiiditő géniuszának szárnyain újból látogatást tegyek Dacia egykori fővárosában, Apulumban, régi, jó ismerőseimnél, hogy kivetkezve a mi századunk prózaibb életének mindennapiságából, élvezzek a régi rómaiak közt, — érdekkeltő életöket minden oldalról szemlélvén, — néhány édes, jó napot. A régészet és történelem szellemének varázsló ereje hamar átvisz minket, nehány pillanat alatt évszázadokon, s lelkünk egyszerre ott van az 1700 évvel ezelőtt Apu- lumot benépesítő derék rómaiaknak kellő közepében. Mindenesetre merész és nagy lépés ez, mit mi most teszünk ; s lehet, hogy akadnak is egyesek, kik ezen bátorságunk miatt elitéinek, vagy legalább félvállról lenéznek ; de hadd tegyék, minket nem zavar az ilyesmi, nem gátol nemes törekvésünkben; mert a rómaiak köré
