Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

9

keletkezett, melynek /‘-je az n-be olvadt, ez az -n a beolvadóit elem hatásával -ny-vé jésült, lett az egész: adnya, fonnya, a -nyi ]>cdig talán a -nya képzős alak analógiájára alakult.

A főnévi iyenév idői jelentéséről azt mondhatjuk, hogy határozatlan, egészen azon mondat kényére van bízva, amelyben helyet foglal. Pl. És ha néha jobb időkben a pohár Bútemetni köztünk kézről-kézrc járt . . (Petőfi: K. . . Vilmoshoz.) Bor tanít a húrjaimra csalni nyájas éneket (u. ő : Borozó). Megtudni, hogy mi ennek az oka, Ocscse ura hozzája ballaga (u. ő : Furcsa tört.) Vagy idézni lehetne akárhány példát, de mindenütt csak azt érezzük, hogy nincs idői jelentése. És ez természetes is, mert ha elfogadjuk, hogy a főnévi igenév csak olyan nőmén verbale, mint bármely más, igéből képezett névszó, nincs okunk feltenni, hogy ez a főnévi igenév az idő jelzésére nagyobb hajlammalbirna, mint amamás nőmén verbalék. S ha mégis törekvést látunk egyeseknél, hogyatőnévi igenév- nek idői jelentést adjanak, nem vehetjük az idegen nyelvek s kii lönösen a latinnyelv befolyásánál egyébnek. A latin ugyanis az infinitivus-val az időt nagyjában megjelölheti, mert a latin infinitivus vagy az előidejüséget (infin. perfecti) vagy az egyidejűséget (inf. praes.) vagy az utóidejüséget (inf. fut.) .jelölheti. Néhány példa megvilágosítja szavaimat. Infandum regina iubes rmovdve dolorem : kimondhatatlan fájdalmat parancsolsz, hogy megújítsak királynő. Legem brevem esse oportet: a törvénynek rövidnek kell lennie. Caesar ab exploratoribus cog- novit hostes discasisse: Caesar a kémektől megtudta, hogy az ellenség eltávozott. Fűit fama Themistoclem venenum sua sponte sumpsisse: Hire járt, hogy Themistocles önkényt vett mérget. Regulus Carthaginem se reversurum esse pollicitus est: Regulus megígérte, hogy Karthágóba vissza fog térni. Spero mox me ad te vevturum esse: remélem, hogy majd elmegyek hozzád. (V. ö. Szamosi: Latin nyelvtan II. 149.)

A latin nyelv hatása következtében igyekeztek egyesek nálunk is meghonosítani a főnévi igenév időit. Az Ehrenfeld C. tartalmazta Ferenc-legenda fordítója úgy adja az infinitivus perfecti magyarját, hogy az illető ige bevégzett cs. igenevét, lenni-\el kapcsolja össze és az így származó alakot teszi a latin inf. perf. helyébe. Pl. Mongyauala magatt heltcidtnek lenny (Ehr. C) Edesseges zagokual Es dragalatos kenetwel