Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

Äz igenevek.

A főnévi igenév.

A főnévi igenév nevezettel kizárólag a —ni képzővel ellátott nőmén verbalet illetjük, -ni képzővel a szenvedőket kivéve minden igéből alkothatunk főnévi igenevet, a mely magát a cselekvést jelöli.*) A —ni képző közletlenül az ige tövéhez járul, mint jár-ni, kel-ni, vár-ni, Mvdn-ni. Tetszeni, metszeni igékről tudjuk, hogy régen az igető tét-, met- volt, de ma már a tetsz-, metsz- alakokat érzi a nyelv töveknek. A gyermeki nyelvben még efféléket is találunk : észikni, iszikni. melyek a rendes ír-, írni analógiájára keletkeztek. (Simonyi: Ny. XVI. 243.)

A főnévi igenév képzője a -ni két elemből áll. Egyik elem a deverbalis -«, mely a deverbalis -m változata. Budenz szerint: „-no, -ne képzős nőm. verbale van a -ni végű célhatározó gerundiumban (infinitivusban) alapul, csak ügy mint több ugor nyelvben ilyen gerundium az -m féle nőm. actionistól való (f. mahan, mord. -ma, mo, -ms) s a zürjén-votjákban épen -ni az infinitivus végzete.“ (Jtud. Ug. Alaktan 209. 1.) Pár példát az itt említett rokon nyelvekből az infinitivus egyezésére idézhetek is : votj. minni**)— menni, minilni — mendegélni, leülni= meghalni. Zürj. vos-ni = veszni, vosti-ni ■= veszteni. (L. még Sim. Magy. nyelv. I. 72)

A második elem, melyből a -ni képző áll a lativ <A‘rag.

Jelentésére nézve a Cz. F. Nagyszótár kiindulva abból, hogy főnévként használjuk és irányzó (supinum) jelentése van és hogy van egy -ni helyragunk is a székely és palócz nyelvjárásban (papni, kiróni), azt hozza ki végeredményül, hogy a -ni a főnévi igenév képzője nem más, mint a helyragul szolgáló -ni

Imre Sándor meg (Ny. Közi. II. 337.) a -nek raggal azono*) Régi nyelvtaniróinknál a szenvedő igék infinitivusa is előfordul. Sylvester grammatikájában fCorp. Gramm. 69. 1.) amari: szerettetni.

**) Megfelelő betűk hiánya miatt a kodekszek és rokon nyelvek Írásmódját nem lehetett híven követni.