Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
62 illik az alsó kúpon levő vascsap, minél fogva a kettős kőkúp ezen csap körül szabadon forog, inig a gabona a négy kisebb nyíláson a kettős kúpnak felső vagyis tölcséralakú részéből a két őrlő közé foly. A két őrlő falai úgy vannak kifaragva, hogy felsőbb és alsóbb része messzébb áll egymástól, míg a falak középtáján majduem egészen érintkeznek, s ez az a liely, a hol tulajdouképen a gabona véglegesen összetöretvén, szét- dörzsöltetik. A felsőbb tágabb résbe jól juthatott a gabona lefelé és a legszűkebb részen alóli tágabb rés az örlött gabonát könnyen engedte lejebb esni. Ha a két őrlő közti tér felülről lefelé egészen egyforma, akkor csak egyféle finom lisztéit őrölhetett volna a molnár. Az említett négy malomkészülék körül széles kövezet volt, melyen a hajtó összvérek jártak, mert a művelt molnár úr nem akart e nehéz munkára rabszolgákat használni ; hisz ez a munka a legnehezebb volt minden rabszolgai foglalkozás között. A szives mister elbeszélte aztán nekünk, hogy a belváros falain kívül az Ampelum uevü patak (manapság : Ompoly) mentén 3—4 viz által hajtott malom van, melyek szerkezetre nézve épen ilyenek, csakhogy az emeltyűk vagy forgó rúdak fogas kerékké vannak átalakítva, s igy aztán azok a viz által hajtott nagy kerékkel a legegyszerűbb módon hozattak összeköttetésbe. A kenyérsütésről is beszélt kedves emberünk még egyet-mást, a mit a múlt évben kellőleg meg nem figyeltünk volt. A kenyeret azon főzeléktől is nevezték el a melyhez ették s igy volt osztriga-, hal*, pecsenyekenyér ; finomsága szerint példáúl lepény-keuyér (pla- centa) ; vagy a készítésre használt rövid időtartam szerint „gyors-keuyér“ (pauis celer); továbbá a sütés módja szerint sütő kenyér, kugelhup (Clibanus) a finom
