Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

mester közvetlen és folytonos felügyelése mellett. A tár­gyaknak legtöbbnyire préselés, kalapácsolás, továbbá vésés és öntés által adták az alakját. Az öntést leggyakrabban alkalmazták, Ez következőleg ment véghez : Agyagból készített alakot minél vékonyabb viaszréteggel vontak be és ezt most a kívánság szerint csinosan kidolgozták, model- lirozták, ezen modellirozott részre agyagból borítékot, azaz köpenyt csináltak, melybe nyílásokat fúrtak, hogy a még netán belerekedt levegő és a később olvasztandó viasz ezen nyílásokon keresztül kimenekülhessen, ki­folyhasson. Miután az egész forma kész volt, megme- legitették azt, hogy a viaszréteg megolvadjon s az imént leírt nyílásokon kifolyjon. A viasz kifolyása ál­tal a belső forma vagyis a mag és a köpeny közt most üres tér támadott, melyet azután olvasztott bronzzal beön­töttek. Kihűlés és a bronznak megszilárdúlása után a kö­penyt lebontották,eltávolitatták és a magot is eltávolítot­ták. Ezen úton keletkeztek a régi római, beJiil üres szob­rok, melyeka fémréteg arán ylagos vékonysága és az ön­tés tisztasága és hibátlansága által a mai hasonló munká­kat jóval túlhaladták. Kisebb szobrokat és más tárgyakat egy darabban, nagyobb tárgyakat részletekben öntöttek és aztán ösz- szekapcsolták a részleteket. A finomabb részleteket, példáúl a szemeket, hajfürteket stb. rendesen külön da­rabokban öntették és reszelés és czizelirozás által finomra kidolgozták. Kisebbrendű szobrok, ííbulák, diszitmények, hol a köpenykészités ki nem fizette volna magát, úgy ké­szültek, hogy a kívánt tárgyat viaszból formálták és agyaggal bevonták, azután a viaszmagot megolvasz­tották és a tárgynak egyik oldalán kifolyni engedték. Az üres agyagburába öntötték azután a megolvasz­tott bronzot.

Next

/
Thumbnails
Contents