Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

45

formákban végződtek aszerint, a mint azt az elérendő hatás megkívánta. Voltak itt épen úgy mint manapság hegyesek, korongosak, gömbalakunk, tompák és érdesek. Ezek helyett használták a gyémánt és más különösen nagy keménységű kövek porát, illetőleg szálkáit is, melyek vas foggantyúkba illesztve, részint az esztergán, r szint kézzel hozattak forgásba; ezek a csiszolandó követ jobban megtámadtak, mint a legjobb aczélszerszámok. A fődolog azonban a smirgelpor volt melylyel a szerszámok a követ dörzsölték. A kellőképen csiszolt és alakított köveket átvette azután a másik mester, ki a bevésés' vagy is a metszést végezte, s kinek neve Scalptor volt.

Első sorban megnéztük a műveletek alatt levő köveket. A gyémántot szépen csiszolták, de bemetszésekre nem használták, mert ennek szépségét akkor is csakis tüzében találták. Csak kevés Saphir, Rubin, Smaragd és nemes Opál jött metszés alá. Ellenben metszésekre leginkább a Chrysoberyllt (vagy Chrys- opalt), a Hyacinthot, Topast, Aquamarint, Gránátot és? Türkíst használták. De ezeknél még több anyagot láttunk itten a könnyebben megmetszhető és lágyabb félnemes kövek sorából. így találtuk itt a Hegyijegeczet, melyet azonban inkább drága edényekre, s csak ritkán alkalmaztak gyűrűkbe ; de volt itt elég Amethyst, Pra- sem, Jaspis, Chalcedon a hozzá tartozó fajtákkal n. m. Karneol, Sarder, Onyx, Achat (Sardonyx, Achatonyx) ; továbbá Heliotrop, Holdkő, Obsidian, Lapislazuli, és a kevésbé becses Malachit, Haematit, Mágnes vaskő. Egy szóval egész drágakőgytíjtemény vala itt látható.

De mennyire fokozódott bámulatunk, midőn a barátságos mester, ki különben a művész nevet is meg* érdemelné, egy mellék szekrényből nagy ládát vett elő, mely telve vala csillámló, mindeu képzelhető szint játszó