Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
43 Hlefántcsontművek. (Merces eburnae). Az aranyműves boltjából kilépve, alig három házzal tovább egy elefántcsontot faragó esztergályos műhelyébe jutottunk, hol alkalmunk volt a régi rómaiak műizlését a legnagyobb mértékben megbámulni, mert annyiféle alakban láttuk itt az elefántcsontot feldolgozva, hogy a mai korban e téren való munkálkodás alig felel meg a régiekének. Láttunk itt kard- és késmarkolatok , kard- tör- és késhüvelyeket, kulcsfoggantyúkat, székeket, ágyrészleteket, lószerszámokat díszítve herakott elefánt csonttal. A beeresztett vagy berakott munkákra vékony elefántcsont lemezeket alkalmaztak. A csontot e végett vékony lemezekre fűrészelték és ezen lemezekből kivágták aztán a különféle alakokat és diszitménye- nyeket. A fentemlitetteken kívül főképen fatárgyakba szokták az elefántcsontot berakni, úgy például ajtók szárnyaiba, szekerek részleteibe, szekrényekbe és kisebb nagyobb ládák fedeleibe és oldalfalaiba. De készültek ezen csontanyagból jogarak, flóták, szelenczék, irótáblácskák; sőt egész ágy- és asztallábakat is faragtak ki ezen szép anyagból; továbbá szobrok részleteit, főképen az arczokat, lábakat, kezeket, vegre tűket, játékkoczkákat és kisebb szobrocskákat. Az elefánt- csontot még különböző színekre is festették. Zománczozás. Ugyancsak az elefántcsonttal dolgozó esztergályosnál találtunk nehány dísztárgyat, melyeken a berakott elefántcsonton kívül, főképen fémtárgyakon ügyes technikával kivitt díszítmények valának, melyek úgy készültek, hogy a fémtárgyakra csinos rajzokat készítettek, ezeket bevésték és a mélyedésekbe olvasztott
