Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

Sorozat, melyeknek reversén vonatkoztatással saját nevére a különféle múzsák, valamint azoknak vezére Her cnles Musagetes láthatók. — L. Titurius Sabinus egy den arja két sabiu nőt elrabló rómait ábrázol. Lucius Manlius Torqiiatus quaestor, ki magát Titus Manilas Torquatustól származtatta, egy dénáron azon díszt tünteti fel, melyet hires őse a párviadalban megölt gal- lustól elfoglalt stb.

Ä császári érmek.

Miután még egyszer-kétszer kocczintottunk, Ru- fiis igen érdekes előadását folytatva, folytonosan figyelmeztetett minket, hogy egy kis utáunézés alapján majd képesek leendiink bárminő római pénzt meghatározni. A császárok korában veretett pénzekről még a következőket mondá el:

A köztársaság vége felé a pénzverés terén is nagy változás állott be. Mig a köztársaság korában a pénzverés jogát kizárólag a senatus gyakorolta : Caesar a Rómában való arany-, meg ezüstpénz veretesének jogát magának követelte. Augustus egy lépéssel to vább menve Kr. e. 16-ban a senatust az arany- és ezüst pénz- veretés jogától egészen megfosztotta s habár kezdetben Augustus is pénzverő hivatalnokok által verette a pénzt, mi abból látható, hogy legkorábbi keletű érmein ilyen hivatalnokok nevei fordulnak elő ; mégis Augustus nem sokára a pénzvereíést császári hivatalnokokra bizta. Asenatusra. mintegy kárpótlásul Augustus a rézpénzveretést hagyta, mely Kr. e. 74 óta nem volt folyamatban.

E császári kor rézpénzveretése a köztársaságétól miuden tekintetben eltér. Mig akkor az „as“ volt a pénzegység, most a rézből való sestertius lŐn azzá, — az ezüst sestertiusok veretesét már a köztársaság korában megszüntették,