Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
31 Hús idejére lehet tenni. De roppant nagy különbség volt a rómaiak, görögök és kisázsiaiak legelső pénze között. Míg a kisázsiaiak legelső érmeiket aranyból verethették, a görögök már csak ezüstből ; Latium s egyáltalában Közép-Italia szegény s durva őslakói pedig nemes érezekben szegény hegységeik miatt kénytelenek voltak a rézhez nyúlni s csak később, midőn a földmivelés, kereskedés, bányászat fejlődése, de mindenek fölött szerencsés háborúk következtében meggazdagodtak, jutottak nemes érczek birtokába, verethettek ezüst s valamivel később arany pénzt is. Kezdetben a rómaiak nagyon idomtalan rézdarabokat (aes rude), rézrúdakat használtak, melyeket súlyuk szerint becsültek meg s melyek Vb rész ónnal volt vegyítve. Aes-nek nevezték s ezzel egyáltalában a pénzt jelölték. Servius Tullius,római királynak ilynemű öntött ércz- darabjain leggyakrabban találkozunk disznó vagy más állat képével, s ezt aes signatum-nak nevezték. Innen pecunia = pénz neve is. Mivel az ilyen érezdarabokat még nem öntötték határozottsúly szerint, amérleget ezentúl is használni kellett. Ama állati képeket tartalmazó bélyegek tehát nem az érezrúdnak értékét, hanem csak azt tüntették fel, hogy az ily módon jelzett darabok általánosan érvényes és divatos csereeszközök. A de- cemviratus korától azonban a rómaiak ama rézdarabokat különböző nagyságokban készíttették s értékökre vonatkozó jegygyei látták el, minek következtében a mérlegelés fölöslegessé lett. A decemviratus által hozott tárvény folytán intézkedés történt, hogy a pénzegység (pénzláb) az as, libra legyen, mely egy római fonttal egyenlő. A font pedig 12 egyenlő részre osztatott, minden egyes ily résznek uncia volt a neve,
