Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
26 Már rég kivilágították a tricliniumokat, s 11 óra is elmúlhatott, midőn az étkezésnek és az Írásnak vége volt. Most következett a menyasszony ünnepélyes átvezetése (deduetio) a vőlegény házához. Juliaua tejére most tűzvörös fátylat tűztek (Juteo flammeo uubere.) A szülőktől való rövid búcsú után a három uo- szoló leány közül kettő karon fogta, egy meg égő fáklyát (taeda nuptialis) vitt előttük. A kapu előtt egy szolga átvette a fáklyát és Ju- liana a noszoló leányokkal és a vőlegénynyel gyaloghintóba ült, mig a többi vendégek közül mi, mint ifjabbak és az utczán állingáló szomszédok a hintó után gyalog menvéu, kisértük az új házaspárt. A menethez azou szolgálók is csatlakoztak, kik úrnőjüket új házába is kísérték és ezentúl nála is maradtak. Ezek a rokkát (colus compta), az orsót és a gúzsalyt (fusus curn stamine) mint az új asszony női munkálkodásának tárgyait és eszközeit vitték. A házaspárt az egész menet fuvolaszó és lakodalmi dalok éneklése közt kisérte. Útközben a fiatal asszony és az ifjú férj diót szórt annak jeléül, hogy lemondanak a gyermekes tréfáról, elmúltak gyermekségük napjai, az ezen alkalomból ágyaikat kerülő és az utczán várakozó gyermekeknek. Két utczán átmenvén. a vőlegény házához értünk. Mikor a virágokkal és zöld ágakkal ékesített házhoz érkeztünk, az ünnepeltek kiszállottak a gyalogúin- tóból, a fiatal Popidius, ősrégi szokás szerint, de mosolyogva megkérdezte a menyasszonyt, hogy kicsoda ? mire Juliaua is bájos mosolylyal felelt: „Ubi tu Caius, ego Caia“ (a hol te ur, én ott úrnő). Mielőtt otthonába tette volna lábát, a kapura gyapjúszöveteket kötött s megrontás ellen disznóhájjal ken-
