Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
24 olyan kábítók, mint a mostani bankettek alkalmával kedvelt czigányzene. Azután zöld koszorúkkal megkoszorúzott rabszolgafiuk három jól begipszelt (mostani peesétviasz helyett) korsót (amphora) hoztak, melyeknek dugaszcserjét takaró töredezett gipszkérge, valamint nyakáról lefüggö táblácskája „L. Opimio Cos“*) felirattal, az abban rejlő bor vénségéről tanúskodtak, A rabszolgák a korsókat a gipsztől gondosan megtisztogatták és a dugaszt kihúzták. Erre három más fiú a bort három már készen álló ezüst szűrőbe (colum) öntötte, mely ismételten jéghideg vizzel lön megöblintve ;nr re azután drága nagy üstalakú edényben (crater) a bort tiszta vizzel elegyítvén, arany meritővel (cyathus) az ametiszt- szinti ivópoharakat megtöltötték, melyeket aztán a többi rabszolgafiuk a vendégeknek kiosztottak. Alig hogy ez megtörtént, uj ételes tálczákat (re- positorium) hoztak az asztalokra, mely a tulajdonké- peni ebédnek (cena) első tál ételét, vagyis az első fogást tartalmazta. De ezen tálczákon tömérdek mennyiségű tálak voltak elhelyezve, és a legnyalánkabb ételekből a leggazdagabb választékkal szolgáltak a vendégeknek. Volt itt hizott örvösgalamb (palumbus,) fenyvesmadár (turdus), kappan (capo), récze (onas) ; a halakból fontos rózsahalak (mulli), rhombus-ok; sőt még zsírosra hizlalt nyúl is. Mindezek láttára a vendégek viharos tapsok között nyilvánítók tetszésüket a háziaknak s csakhamar ott teremnek az ételeket felszelő szolgák (scissores), s megkezdik komoly munkájukat: miközben a bornak kiszolgáltatói szorgalmasan teljesitteték fontos kötelmeiket, mi pedig a falernumi bor erejétől felindulva, *) Lucio Opimio Consule,
