Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
19 Az áldozat után az uj házaspár és az örömszülék felmentek a templomba, Juno képe előtti oltárra gránát almafa leveleiből font koszorúikat letették és a szentkép előtt leborúlva imádkoztak: felkérték Junót, a házasság védistennőjét, hogy pártfogolja az ifjú párt. Ez nehány perczig tartott. Ugyanazon sorrendben, a melyben a templomhoz vittetük magunkat, tértünk haza is; ekkor már négyre járt az óra. Megjegyzem, hogy a kiváncsi néző közönség itt-ott kisérgetett bennünket, s hogy az ajtókban, a házak előtt, merre nászmenetünk haladott, mindenütt nézők és üdvözlők voltak. Haza érkezvén az átriumban, tabliniumban, peris- tyliuraban és a házi kertben szétoszlottak a vendégek, csevegtek és mulattak kényök-kedvök szerint, a beszédesebb személyek körül voltak véve hallgatókkal, mig a komorabb, hallgatagabb emberek kettenként társalogva, vagy egyenként gondolkodva, elmélkedve sétálgattak. Volt alkalmunk a rómaiaknak arczkifejezéseit, . taglejtéseit, állását és ülését tanulmányozni, mi annál is érdekfeszitőbb vala, mert a rómaiak minden mozdulatban sokkal élenkebbek voltak, mint a minők például mi manapság vagyunk. Mivel azonban épen ezekről csakis a szindarab- irók, satyrikusok és a későbbeni regényírók általában keveset Írtak, azért igen fontos, hogy mi az apulurai- akról némely dolgot felemlítsünk e tekintetben. Főképen figyelembe veendő az mostauában, ha valamely római emlékszobrot, faragványos munkát, vagy általában valamely antik tárgyat szemlélünk, hogy aztán ily nemű tanulmány alapján az ábrázoltnak állásából vagy testtagjának helyzetéből kimagyarázhassuk, hogy mit fejez ki az ábra vagy a tárgy. 2*
