Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891
42 edény, melynek kiemelkedő esúcscsába a len vagy más növényrostból készített olaj-fölszivó belet alkalmazták; alakja lapos kerekded, kerek s ebhez járult a csúcs átcllenében levő fiil vagy fogantyú. Volt még változat abban is, hogy az egy nyilas vagy csúcs helyett két, három, négy, öt, tizenkét, sőt húsz is van; minden nyílásban természetesen kíilön- külön béllel, minél fogva ezeknél maga az olajtartótest is aránylag mind nagyobb és nagyobb volt. A lámpák majd sima fenekiiek, majd talpasok, majd pedig kis bronzlánczon felfiiggeszthetők voltak. A lámpák fenekén bélyegzővel benyomott szavak is olvashatók, igy például láttuk egyikén a „FORTIS“ szót*). A kiállításra nézve az egyszerű sima felülettel bíróktól kezdve egész sorozatot lehet felállítani a legszebb és legcsinosabb domborművel ellátottakig. A többnyire tiszta agyagból vagy szép vörös terra sigillatából készült mécseseket formákba préselték s némelykor ember- és állatfej vagy más utánzatokat is mutatnak. Az agyagból gyártottakon kívül szerepeltek még az aranyból, ezüstből, ólomból, vasból, kőből és üvegből készítettek is, de ezek ritkábban feldúltak elő. Az elkormosodott bél tisztítására kis csiptetőt használtak koppantó gyanánt a bél beljebb taszítására, illetőleg kiebbhúzására kis horgot alkalmaztak, mely a mostani tűzoltók kisebbített horogjához hasonlított. Az egyszerűbb mécseseket a konyha kis ablakfülkéjében találtuk ; sokkal csinosabbak már a fürdőszobákban lévők, kiváló ízléssel terra sigillatából, bronz és vasból készültek azok, melyek különböző lakszobá*) Ásatásunk alkalmával már 7 egész igen csinos mécsest és több mécses darabot találtunk. Az egyik darabon épen e szó: „Fortis“ van Múzeumunkban láthatók.
