Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891

25

kott vestibulum, vagyis előcsarnok helyett, az épületet a szomszédházaktól elválasztó falak kirugó részei (an- tae) közt egy majdnem 15 méter széles s 1-20 m. magas pirosra festett terras forma emelvényt látunk, melynek kiilso szóién csinosan faragott koczkakő-korlát és vasrácsozat van.

Ezen terras két végén egy-egy hat lépcsőből álló feljárat van, melyek hasonlóképen vasrácsos ajtókkal zárhatók A. terrason felülemelkedő házfalnak alsó része feketére van festve és vörös széles vonalokkal mezőkre osztva, felső része pedig fehér.

Ezen fal középső részén van a bejárat (ostiura). A bejárat igen szép és nagy ajtófelei (postes) pillér- formák. A kétfelé nyíló barna ajtó faszárnyai (valvae) bronzdiszitményekkel vannak gazdagon kirakva.

Mihelyt a bejárathoz lépve és az ajtó egyik szárnyán levő bronz kalapácscsal (malleus) háromszor gyengén megütjük a kopogtató szerszám alatt levő, kissé már elkopott bronzlemezt,az ajtó mögött rögtön zörejt hallunk, melyet a portás (ostiarius) által félretolt keresztfa (sera) mozgatása és a vasretesz fpessulus) feltolása idézett elő.

Az ajtó t. i. be volt zárva nem csak egy alsó és felső retesz által, hanem azonkívül még egy kemény fagerenda által is, mely az ajtó mögött a fal mélyedéseibe épen úgy volt elhelyezve, mint nálunk az a templomajtóknál szokott előfordulni.

Erre a portának föltárúlt befelé nyíló mindkét szárnya a nélkül, hogy a bronzcsapok (cardines), melyek az alsó és felső ajtóráma részeibe be voltak eresztve, a legkisebb nyikorgást hallattak volna, és előttünk a barna tunieába öltözött őszhaju ostiarius állott, ki mély meghajtással s „salvete !u szóval foga-