Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891
maza, másik asztalkán pergament és papyrus okmányok költői rendetlenségben hevertek. Az íróasztalon különféle Írószerek (instrumentum scriptorium), az írásra elkészített papír (charta scripto- ria), néhány irótábla (tabula scriptoria), tintatartó (atra- mcntarium) és egész rakás írott levél (epistola) volt. Vezetőnk szavai szerint ez idő tájt a levelezés igen élénken folyt. Levélírásra főképen azon táblácskákat használták, melyeknek különbeni rendeltetése feljegyzések befogadása vala (tabellae, codicilli, pugilares), melyekből 2, 3, 4 és még több is volt összefűzve s melyeknek viasz- szal bevont lapjára hegyes iróvesszővel (stílus) bekar- czolták az írást, s leginkább a bizalmasabb leveleket szerették ilyenekre írni. Ezen a mostani könyvecskékhez hasonló leveleket úgy zárták le, hogy a táblácska keretét képező szélen levő lyukakon keresztül zsinórt (linura) húztak s azzal a táblácskákat többször körülkötötték, a zsinór végeit aztán megbogozva lepecsél- telték. A pecsételésre kissé ragadós agyagföldet (cretula) használtak, de a jobb házakban mindenütt viaszt alkalmaztak, melyet pecsétgyűrűvel lenyomtak. Ezen táblácskákon kívül még a papyrusból előállított irópapirt is használták; későbbi időkben pedig az imént leirt táblákat csak rövidebb, belföldiekhez és t közelállókhoz irt levelekre használták, mig ellenben más fontosabb levelek írására a különösen e ezélra készített papirt alkalmazták. A levelek számára készített különleges levélpapírt (charta epistolaris) terjedelmesebb levelekre s főképen olyanokra használták, melyek messze vagy idegeneknek valának küldendők. Ezek voltak a tulajdonképeni leve
