Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891

Pergamentet csak ritka esetben alkalmaztak köny vekhez, mert igen vastag és nehéz is lett volna; ezt inkább csak magánokiratokra használták.*)

A házi könyvtárak már Augusztus császár korától kezdve, a klasszikus műveltséggel való fényűzés folytán, divattá váltak s a magán könyvtár müveit emberekre nézve annyira szükséges volt, hogy Vitruvius, Ihres építőmérnök a házak tervezeténél határozott szabályokat ir elő a házi könyvtár helyiségének építésére nézve.

Házi gazdánk könyvtára a magyarázó könyvtárnok szavai szerint 2300 tekercset tartalmazott.

E könyvtár helyiség igen szépen volt kifestve és több szoborral és arczképpel díszítve. Láttuk itt Er inna költőin') arczképét, továbbá Anacreen költő, Cicero szónok, Julius Caesar történész, Fabiauus Papirius természetbúvár, Euripides költő, Metrodorus bölcsész, Vergilius Maró stb. arczképeit és mellszobrait.

Miután nehány tekercset közelebbről szemléltük volt a könyvtárszobából kivezető csak függöny által elzárt ajtón a szomszéd szobába léptünk.

Az irőszoba. (Conclave scriptorium.)

Ez a háziúr író- és dolgozószobája, mely nem nagyon tág ugyan, de a kisebbik pcrystillumra néző két, üveges táblákkal ellátott nagyobb ablak által igen jól megvilágítva, nagyon barátságos kinézésű volt.

A két ablak közt a meglehetős nagy íróasztal (mensa scriptoria) foglalt helyet, előtte kényelmes háttámlás szék (cathedra) álott, nehány szekrény, kisebb asztalkák és székek és egy elzárt vasláda képezték bútorzatát.

áz egyik asztalkán a könyvtekercsek egész hal*) Csak a Krisztus utáni harmadik században használták többször és általánosabban a pergamentet-