Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891
ÍV nehezedik. Hiszen mi érezzük leginkább, hogy mit veszítettünk el benned, Mi tapasztaltuk, hogy úgy reánk, mint az ifjúságra nézve mily hasznos, mily jótékony, mily gyönyörűséges vala azon baráti, azon kartársi és joggal mondhatom azon testvéri összeköttetés és érintkezés, melyben veled állottunk, s azon rendkívüli, azon önfeláldozó buzgóság, mely benned még halálos ágyadon is kitört. Még késő évek, sőt évtizedek múltával is vérző szívvel kisértünk volna téged ide, az örök nyugalom helyére; mennyivel nagyobb fájdalmunk tehát most, midőn élted tavasz korában helyezünk a sírnak sötét ölébe.. . Ámde térdet és fejet hajtva nyugszunk meg Istennek kifürkészhetlen akaratján. A sokat szenvedett Jobbal mondjuk : Az Ur adott téged nekünk, az Ur vett el téged tőlünk, legyen áldott az ő szent akaratja. Ebben nyugszik meg kesergő özvegyed, ebben lelnek vigaszt megrendült szülőid, ez emeli fel bánatukból rokonaidat, barátaidat s mindazokat, kik halálod felett búslakodnak, s elveszted felett bánkódnak. Es most Isten veled! Mi visszatérünk az elet küzdő terére, melyen te rövid ideig ugyan, de jó har- czot harczol tál. Kibékülve Istenével, leszámolva a földdel hagyta el halhatatlan lelked porhüvelyét s szállott fel oda, a hová mindnyájan egykor előbb vagy utóbb, de eljutni remélünk. S ha Isten mennyei koronát ad minden harczosának, ha az O egyszülött Fia, a mi Megváltó Jézus Krisztusunk isteni Ígérete szerint az ő szőlőjében csak nehány rövid órán át munkálkodók ép oly bérben, ép oly jutalomban részesülnek, mint azok, kik egy hosszú napon át tűrték a nap terhét és hevét: ó akkor téged boldognak hiszünk és tudunk, mert már elnyerted munkálkodásodnak méltó bérét. Romlandó testedet az angyalnak új életre keltő szózatáig átadjuk az ezt visszakövetelő anyaföldnek, — emlékedet pedig szivünkbe zárjuk, ott őrizzük s a teére- retted való buzgó ima égi harmatával frissítjük. Nyugodjál szent békeségben :Aviszontlátásig! Üstén veled!!!
