Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891
32 hallgatták, sőt még a nyegle hízelgők szép szavaiban is gyönyörködhettek, honnan aztán az adott körülményekhez képest a tricliniumba kisebb-nagyobb ebédre, vagy vacsorára — s többnyire elég hatalmas borozásra vonultak. A szívesen látott idegen vendégeket vendégszobákba szállásolták. A tulajdonképeni lakszobák szépen és kényelmesen vannak berendezve ugyan, de nem találni itt a bútorzatnak azon sokféleségét és fölös számát, mely a mostani időben a lakszobáinkat majdnem butorraktárrá teszik s szabad mozgásunkban akadályoznak. Apulumban az volt a főelv, hogy a friss levegőjű szobában szabadon lehessen mozogni; azért a fali szekrények, a fal mélyedésében elhelyezett ágyak majdnem mindenütt észlelhetők. A bútor készítésére általában kemény vagy lágy faanyagot használtak, a fém- és márvány vagy más ás- ványangag alkalmazása csak gazdagabbaknál fordul elő. A légnélkülözlietl^nebb bútorokhoz számították már a rómaiak is az ágyat. A terjedelmes ház egyes cubiculumaiban igen különböző alakú ágyakat találtunk. Az ágy (lectus) tulajdonképen két bútordarabot egyesitett magában, mert a mostani modern bútorzatból kiindulva akkor az ágy egyúttal pamlag is volt; csakhogy az itt talált pamlagon nem ültek egyszerre többen, hanem csak arra szolgált, hogy rajta egy személy félig, fekvő helyzetben nyugodhassék ; ettől azonban különbözött az ebédnél (ooena) használt pamlag, mely oly nagy volt, hogy rája több (2 3) személy is ledől betett, mert a rómaiak kedélyes étkezésnél nem ültek, hanem baloldalra fordulva, félig ledőltek. Az ülésre használt tulajdonképeni bútordarab a szék volt.
