Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891

ürömmel jegyezzük itt fel, hogy majdnem minden ntcza szügletén vagy a kertfalak bemélyedésénél nyilvános kutak vannak, melyek vizét ólom vizvezető-csöve- ken át nyerik.

Ezen ólomcsövek egy közös nagy kútház vízgyűjtőjéből kapják a vizet, hová a házak melletti, a járdány alatt elhúzódó csőhálózat szolgáltatja azt, úgy a nyilvános kútakhoz, valamint a magánlakásokba. Apui u m- b an a tiszta és jó ivóvízre ezelőtt 1700 évvel nagy súlyt fektettek.

Miután még egy kalapos műhelye, egy kelmekereskedés és ékszerész boltja mellett elhaladtunk, egy hatalmas hídhoz értünk, mely itt a városon keresztül hömpölygő Marus (most Maros) folyamának egyik mellékágán vezetett át. A hid egészen faragott koczka-kö- vekből épült s három ívezete széles és vastag oszlopfalakra nehezedik ; a hid két oldalán pedig másfél méter magas, hatvan «Zentimeter vastag koczkakőkorlát, mint védfal emelkedett*).

És ezzel kiérkeztünk főutozánkból, mely a hídon túl egy meglehetős nagy térre nyílik.

Ezen négyszögütér három oldalán egyenes házsorok vonulnak el, a negyedik oldalt pedig a főnnéhb említett folyó mellékága határolja. Az e piaczon látható házak építési jellege a tehetős háztulajdonosok finomabb Ízléséről tanúskodik. E térre velünk szemben egy az elsőhöz hasonló széles főuteza szögellik ki, mintha utczánknak csak folytatása volna. Ezen utczán kivíil ide nyílik még négy mellékutcza.

Az első, kisebb utcza sarkán, melynek egyik ol*) A Marosnak ezen mellékága a mostani Gyulafehérvár délkeleti részén folyt, ott, hol most a vasúti állomáshoz legközelebb levő gör. kath. templom van, innen délre fordult a Portustól vezető országút két oldalán levő tavak irányában, mely tavak csak a régi medernek maradványa, onnan a folyóág a mostani Portus alatt a főfolyamba visszaszakadt.