Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891

13

alakit, lefelé hajtott lágy kari májú nemez-kalapot visel, fekete haja rövidre nyírott, szakálla és bajusza le van borotválva. Sötét szinti térdig érő tuuicáját majdnem egészen eltakarja a hasonló szinti paenula, mely kényelmesebb utazó felöltöny, mint a tóga. Lábszárait a még ritkán használt, ujdivatu nadrág (braccae) fedi, s bakkancsszerii lábbeliek egészítik ki ruházatát. Balkezének negyedik ujján vastag arany pecsétgyűrűt (anulus) visel.

A nő, a felesége, igen csinos, karcsú termetű; tu- nicája majdnem egészen fedi csinos czipőbe zárt lábait, felső gyanánt ő is világosabb szilái pacnulat használ, inig fejét tinóm kelméből készült tarka szilái kendő csak félig fedi olyformán, hogy a homlok közepe fölött két felé osztott hullámosán s igen gondosan fésült haja jól kilátszik, sőt még az arany fülbevaló is kicsillog alóla, kézcsuklyóján kigyóalaku karperecz diszlik. Kezében vékonyra hasított fából készült levélalaku, össze nem hajtható legyezőt tartott, bizonyára csak a nap sugarai ellen, hogy azok tiszta arczbőrét ne barnítsák.

Miután az atya és az anya kiszállottak volt, a férfi egy kis, körülbelül 10 éves leánykát segített le aziilés- bőJ, mig egy 8 éves fiúcska fürgén ugrott ki a kocsiból. A leányka, kivéve a legyezőt, épen úgy volt öltöztetve, mint a mamája, a fiú azonban rövid tunicája alatt nadrágot nem viselt.

Gyaloghintók. Hor-dszékek (Lecticae).

Alig, hogy a kis társaság a kocsit elhagyta, vörös tunicába öltözött hat rabszolga (lecticarii) hozott elejökbe egy, fából igen csinosan készült, bronzzal gazdagon díszített hordszéket, csaknem teljesen olyat, mint a minőt nálunk még a múlt században is gyakran használtak.