Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891
11 A kapu közelében megáll a kocsi és a lovasok egyike lováról leugrik, hogy a leszálló négy személyt a fogatból kisegítse. A kocsis azalatt rövidnyelü ostorát a bőrrel bevont kocsibakra leteszi és megkezdi a lovak kifogását. Azon hely, a hol a kocsi megállapodott, úgy látszik, általában a kocsik és szekerek megálló helye ; mert itt — a városkapun kívül látjuk a legkülönbözőbb jármüvek nagy számát. Vannak itt könnyít kétkerekű sürgős és rövid utakra igen czélszerü kocsik (eisium), melyek a mostani comfortablisokhoz hasonlítanak, vannak társas utazókocsik (reda), melyek olyanok, mint a mostani omnibuszok, továbbá kisebb négykerekű szekerek (plaustra) az öreg emberek és nők, valamint terhek (holmik) kisebb távolságba való elszállítására; igen csinos nyitott kétkerekű kocsik (pilentum) a papok és papnők számára. Ezek közelében vesztegel egy kényelmes szerkezettel birószekér (carruca), mely főképen nők számára s csak rövidebb utakra volt használatos, de feltűnő itt egy a mostani gazdasági szekeriinkhez hasonló nagy jármű is, melyen egy óriásnagyságu, sok bőrdarabból összevarrt bőrtömlő volt erősítve. A kifogott négy ló a szekér előrészén állott, mig rövid tunicába öltözködött két munkás a szekér hátsó részében a tömlőből csapmódra kirúgó csöven (az állatbőr lábából összevarrva) át folyadékot, t. i bort húzott le magas, karcsú kétfü'es agyagedényekbe (amphora.) A szekereket és kocsikat közelebbről megszemlélvén észrevehetjük, hogy azok általában a mostaniaktól nagyon csekély mértékben különböznek. A tengelyek, szekérrúdak, kerekek, födelek, íilé-
