Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

nyegették a Habsburgházat, és a melyek manapság fe­nyegetik. III. Károly császár a Habsburgok utolsó férfi sarja meghalt 1740-ik év őszén, s koronáinak örököse egyet­len leánya Mária Tlierezia lett. Amint azonban az utol­só férfi szemét behunyta, az európai hatalmak, jóllehet a bajor király kivételével mindnyájan elismerték a „prag- matica sanetiot“ vagyis Mária Tlierezia öröküdési jo­gát, készek voltak mindnyájan fegyvert fogni a gyen­ge no ellen, kit mindenéből ki akartak fosztani. A birodalomból egyik is, másik is bizonyos részt követelt. Károly bajor király, azon ürügy alatt, hogy 1. Ferdinánd, végrendelete szerint öt, mint 1. Ferdinánd Anna leányának ivadékát illeti az örökösödés, nyugatról kezdte meg a támadást. II. Frigyes porosz király Slé- ziát, mint brandenburgi örökséget követelte, s hadaival azonnal megszállotta. A franczia király Németalföldre, a spanyol Magyar- és Csehország birtokára emelt igényeket. Sardinia királya Lombardiát, August lengyel király Ausztriát és Stiriát követelte *) Mária Tlierezia ennyi veszély által környezve nem tudta mit tegyen, hová forduljon. Saját örökös tarto­mányai nem lelkesültek ügye iránt. Frigyes porosz király ellen küldött serege Molvitznál meg lett verve 1741. ápr. 10. E vereség hírére ellenei minden oldalról támadnak, nyomulnak birodalma szive, Bécs felé; a franczia udvar pedig terveket kohol a felosztásra. A bécsi néjt, Mária Tlierezia környezete, sőt férje is el­veszték bizalmukat a fejedelmi ház jövőjét illetőleg, s mintegy tétlen zsibbadás fogta el a monárchiát. (Hor­1.) Eredeti források hiányában azon § következő részeiben csak Horváth Mihály nagy történetére fogok utalni.

Next

/
Thumbnails
Contents