Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

.‘54

utón kiengesztelni, békeköveteket küldött hozzá, német krónikások szerint a császár fenhatóságát is

s a ígérkezett volna elismerni, ha ez öt az ország birtokában háborittatlanul hagyja.1)

Ugyanezen időben Endre IX. Leó pápát is felkérte a közvetítésre, ki azonban azt tanácsolta királyunknak: fizessen a császárnak adót, ismerje el főuraságát. Ezt követelte maga Henrik is.3)

A szorongatott Endre az adót meg is ígérte, de ezzel a császár meg nem elégedvén a béke sem jöhetett létre.3) Elkezdődött a háború, mely az 1050 ik évben kölcsönös pusztításokból állott.4) A következő 1051 -ik évben, miután a fölfuvalkodott s Magyarország teljes meghódítására biztosan számitó császár újabb békeköveteinket visszautasította, seregét három részre osztva személyesen indult országunk ellen Az egyik a pozsonyi oldalon a cseh fejedelem vezérlete alatt nyomult befelé, a másikat, mely inkább élelem szállító csapat volt, Gebhárd püspök hozta a Dunán Győrig, a harmadikat a győri Dunaoldalon maga Henrik vezette. Béla, a magyar hadak vezére, tudta, hogy a német túlerővel nyílt csatában meg nem ütközhetik, azért a császár előtt mindent elpusztítva a föld lakóival és barmaival az ország szive felé húzódott. A császár serege

1) Kézai III. 109. 1. Heriinann Aug. 3047. Pertzriél VII.127. „Prae- terea Andreas qui regnum Petri obtinuit suamque imperatori subjectionem annuum sensum et devotam servitutem, si regmim se habere permitteret, mandans. - Ezt, tekintetbe véve a magyarnak függetlenség szeretetét, el nem fogadhatjuk, annál inkább nem, mert akkor nem volna alapja a későbbi háborúknak.

2) Turóczy II. 43. „V o 1 e n s.“ Hungáriám suo dominio subjugare.“

3) Vibert IX. Leo életirója Lie. II. c. IV.

4) Herimann Aug. az 1050 évhez Pertznél Vll, 129. „Cedentibus Ungaris fines eorum ingrediens, predans inde abduxit. Séd ipso disce- dente plurimus Ungarorum exercitus fines n,.stros invadens, plurimam partem captivavit, incendit atque vastavit“.