Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

31

ben haddal jő az országba, Hamburgot és Pozsonyt elfoglalja, a G aram folyúig nyomul befelé s elfoglal 9 várost vagy jobban mondva !1 vármegyét. A magyarok, minthogy gyáva királyuk tétlen volt. békeköveteket küldtek Henrikhez, de ezek által egyúttal kijelentették, hogy Péter, ki országukat szolgaságba akarja vetni, nem kell nekik.*) ígérték a császárnak, hogy Samut leteszik és a külföldön élő herezegek Endre, Béla és Levente valamelyikét helyezik a trónra. Henrik, minthogy a korán beköszöntött tél szorongatta őt, megelégedett egyelőre ennyivel, s miután a meghódított területnek kormányzót adott, hazament.

De a következő 1043-ik évben, részint mert a magyarok Samu elűzésére vonatkozó Ígéretüket nem teljesítették, részint pedig mivel Péter folyton izgatta a császárt a magyarok ellen, sőt adó és jobbágyi hűség ígérete által a császár nagyravágyását csak fokozta, ismét haddal indult Henrik a magyarok ellen. Samu békeköveteket küld a császárhoz,1 2) kik által a Lajtán túl fekvő 01 szágrész átengedéséért 400 font aranyat3) igér, továbbá hogy Gizellának Szt. István özvegyének földjeit visszaadja, ha a császár őt megkíméli.

A veszély e békekötéssel Samu fejéről nem lett elhárítva. Mert a magyarok elégedetlenek lévén, az ország megcsonkításával kötött béke miatt zúgolódni kezd1) Kézai II. 104. „Legati verő Albae Régiset Hungarorum promit- tebant Csesari ut omnibus satis facerent nisi quia Petrum in Regem non susciperent“. És Turóezy II. 36.

2) Turóezy II, 37. lap. 101. „Interim veru a legatis Abae Regis rogatus est Caesar, ut conpotentem terminum tigeret, in quo omnes cap- tivos ei remitieret, et donarja insuper ei donaret.“

3) Annál. Boiei. Pertznél II. 218. „Auri talenta 400 totidemque vestes“ és Annál. Sangall az 1043-ik évhez. — Kézai az 1042 és 1043-ik i hadjáratot egynek veszi, mig Turóczy II. 36-7. lap 100—2 valamint a külföldi irók két külön hadjáratról emlékeznek meg.