Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

25

álló seregüket két részre osztották. Az egyik Rules és Lél alatt Augsburgot vette ostrom alá, a másik Botom! alatt a Majna felé indult. Rules és Lél az ellenséges hadak hírére felhagytak az ostrommal és ütközetre készültek. A Lech folyónál találkoztak az ellenségek. A magyar vezérek egy erős hadosztályt a folyón át Ottó táborának háta mögé küldtek, hogy mig maguk szemben, ez hátulról támadná meg a németeket De a terv nem sikerült. Mert az ellenség hátába került hadosztály tökéletes vereséget szenvedett, mielőtt a másik a német élcsapatokkal megütközött volna. A siker által felvillanyozott ellenség most már egész erővel támadta meg derék hadunkat és iszonyú, véres harcz fejlődik ki. Ekkor jő meg magyarjainkhoz a hir a másik csapat szerencsétlenségéről. A rósz hir mieink közt lehangolt- ságot idéz elő, s nemsokára az egész had futásnak ered. Iszonyú pusztítást végeztek most a németek har- ezosaink között1), kik közül nemzeti hagyományaink szerint csak heten szabadultak volna meg, a többi az üldöző katonák fegyvere alatt, vagy a föld népének kezei között, vagy a Lech folyóban lelte halálát.2) A Botond vezérlete alatt fosztogató magyar had hírét ve- vén társai veszedelmének, iszonyú pusztítások között vonult haza. A német írók szerint egyenesen a német nép szellemi s erkölcsi fölénye ülte diadalát; „mert ime“ —- mondák — „mihelyt Henrik és Ottó alatt a birodalom nagyjai egyesültek, nem mérkőzhetett a barbár magyarság velők.“

1) Vidukind Pertznél V. 459. „Hostium audaciores primum resis- tere, deinde ut sociog viderunt terga vertere obstupefacti nostri, ínter- mixti, extinguuntur. Oaeterorum verő alii, equis fatigatis, villas proximas intrant circumfnsique armatis cum moenis pariter eoncremantur, alii tinmen contigunm transnatantes dum ripa ulterior ascendentcs non sns-- tinet, domine obvoivuntnr et pereunt.“

2) Főforráa ezen ütközetre Vidukind Pertznél V. 457—9.