Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890

utóbb magába olvasztotta volna. Avagy nem látjuk-e, hogy a bácskai ráez Oroszország felé fordulva imádkozik s imája végén felsobajt, s igy szól az orosz czárról: „Nás Pán“ a mi urunk!?

Mit szóljak a Ilonátokról, mit éjszaki tótjainkról, mit a szerbek, románok, bolgárok, montenegróiak, sőt még a csehekről is? Nem olvassuk naponként az újságokban, hogy orosz szivetnyerő rubelek vándorolnak e népekhez, hogy ott az orosz politika egyre folytatja özeiméit, mire elég példa Milán szerb ex király bonyolódott háziügye és válópere ? De hagyjuk őket! Ezzel csak azt akartam kimutatni, hogy a szlávok egyesülésére vonatkozó állításom nem túlzott, nem légből kapott, hanem igenis alappal biró.

Ha a német birodalom nagyratörő uralkodói pl. Madarász Henrik, N. Ottó vagy III. Henrik hódítják meg e földrészt, melyen mi magyarok lakunk, akkor talán a szlávok egyesülése meg lett volna akadályozva. De ekkor meg a császárok túlhatalma fenyegeti Európa szabadságát. Egyébként a szlávok elé sem Németország, sem a császárok, sem valami más hatalom nem gördíthettek volna oly legyőzhetetlen akadályt, mint a magyarok; mert inig a szláv egyesülés és a világuralom csak a magyar holt teste fölött jöhet létre, addig Németország létkérdésével ez korán sem függ össze.

Ami a negyedik föltevést illeti, ha a szomszéd hatalmak darabolták volna szét egymás között hazánk területét, e hatalmakhoz : a morvát, németet és görögöt számíthatjuk. A morva hódítása kétségkívül a szlávság- nak használ vala, tekintve azt, hogy e földön nagyobbrészt szlávok laktak. A görög hódításokat ideig-óráig tartóknak mondhatjuk, mivel a görög a maga ősrégi tartományait sem tudta megvédeni. Annál kevésbé té