Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890
14 egy sereget küldött ellene. A Temes folyónál állotta útját Glád mieinknek, kik közül mégis többen átmentek a folyón, az ellenséget két tiiz közzé szorították, megverték és Keve várába szalasztották. Három nap múlva ezt is feladta Glád s elismerte Árpád felsöségét.x) A mint vezéreink diadalmasan visszatértek, Árpád össze- gyüjté seregét és Pannónia meghódítására indult.* 2) O- Buda mellett átkelvén a Dunán, seregét bárom részre osztotta; az egyik Baranyavár felé ment, ezt elfoglalta, vidékét meghódította (Névtl. 47.); a másik Veszprém felé vette útját, a várat másfélnapi ostrom után bevette s országunk határát a Karanthán herczegségig terjesztette (Névtl. 48,49.). Ez alatt Árpád a harmadik csapattal egyenesen nyugatnak indult. Bánhidánál az egyesült szláv-morva hadakat megsemmisítette és a Duna-Eába-Kábeza közét meghódította.3) Innen diadallal térvén vissza, sereget küldött azonnal Maróikra. Ez a hírre Bihar várából Ingovány erdőségbe menekült. Midőn pedig hallotta, hogy Bihar tizenhárom napi ostrom után megadta magát, békekör veteket küldött Árpádhoz azon kérelemmel, hogy ne fossza meg őt mig él tartományától. Neki egyetlen leányán kívül úgy sincs más örökösé, jegyeztessék tehát el ez Zsoltnak, Árpád fiának s Maróth halála után örökölje az ifjú pár a tartományt. Árpád belégyezett az ajánlatba s igy a honfoglalás világtörténeti fontossággal bíró nagy munkája, tiz évi harcz után 898 körül be lett fejezve4). 1. ) Névtl. 47. „Dux verő Glad fuga lapsus . . . castrum Kevee in- gressus est . . . castrum sua sponte cum diversis douis condonavit.“ 2. ) Névtl. 47. „Ut subjugaret sibi terrain Pannóniáé usque ad flu- vium Drova.“ 3) Névtl. 50. „Sclavorum ct Pannoniorum gentes et regna vastave- runt et eorum regiones occupaverunt.“ 4) Névtl. 52. .,. . . Mortuus est et regnum ejus totaliter Zultae ge- nero suo dimisit in pace.“