Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

Pythagoras és szövetkezete,

Sajátságos vonása emberi természetünknek, hogy a nagygyal, magasztossal, a mint azzal az életben találkozik, ritkán van megelégedve; síit minél nagyobb a hatás, melyet egy bizonyos személy vagy esemény előidézett, annál eríisebb hajlam támad bennünk, eme történelmi képet uj meg uj történetkékkel, legendaszerü mondákkal, mesés részletekkel gazdagítani és azt akárhányszor az isteni és csoda fényével, bájkörével körülövezni. A költészet lelkes barátja ennek mindenesetre örvendeni fog, — a higgadt psycliologus nem sok fáradtsággal fogja a phantasia lényegétől a reális valót elkülöníthetni, — de a történészre e tekintetben igen nehéz feladat, óriási munka vár. Mert legtöbb esetben csaknem lehetetlen a mondák és phantasiaszűlte emlékek homályából a történelmi igazság fényesen világitó szö- vétnekét földeríteni, lehetetlen eme zűrzavaros labyrinth- ban a tárgyilagos igazság helyesen vezető Ariadne fonalát föllelni.

Mindazon bölcsészeti iskolák és szövetkezetek között, melyeknek emléke az ó-korból reánk fennmaradt, aligha találunk egyet is, melynek története oly sok költői emlék, monda és mesés hagyomány homályába lenne burkolva, s melynek tanitmányai csak néhány század lefolyása alatt oly soknemii változáson mentek