Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
BEVEZETÉS. A Krisztus Urunk eló'tti bölcseletnek egyik legfőbb jellemző vonása, „hogy folyvást erélyesen törekedett az igazság tisztább ismeretére, mely a népek vallási véleményeiben és hagyományaiban előtte áll vala“.1) Mintha csak az összes ó-kori bölcselők előtt ismeretes volt volna szt, Pál ama nevezetes mondása: 'O Wsö? íHXsl —ávTas ávO’pwTuou? si; sTríyvwStv sl&sív (Isten azt akarja, hogy minden ember az igazság ismeretére jusson (I. Tím. 2. 4.). Magától értődik, hogy ezen igazságot tisztán felismerni egy bölcselőnek sem sikerült, habár nagy szellemek törekedtek is utána. Sok magasztos igazságot hirdettek ők, sok nemes erkölcsi tannal ismertették és igyekeztek reformálni kortársaikat és utódaikat, ámde a tiszta igazság hirdetése és a legfenségesebb ethikának az életbe való átültetése Megváltónk müve vala. Mindenesetre tanulságos és hálás feladat a Krisztus Urunk előtti bölcseletet figyelmes és komoly szemlélet alá venni. Itt tárul fel előttünk az emberiség ideális törekvése a szép és jó után. Az emberi szellem lassanként és fokozatosan készül el a kinyilatkoztatás elfogadásához, mely „in plenitudine temporum = az idők teljében“ vala a világba lépendő. Ezen előkészület — Stöckl szerint2) — háromféle iránynyal birt: a,) Miután 1) Stöckel-Répássy. A bölcselet története I. k. 14 1. 2) U. a. u. o.
