Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

kozunk. Egy a magasban repkedő sast egy szavával magához szólitá, hogy tőle az istenek felől értesülést nyerjen. Egy a babföldön legelésző ökörnek a bab- s egy medvének a husevést megtiltá s mindkét állat rögtön engedelmeskedett, ügyanegy napon látták őt Metapon- tumban s az ettől több napi járásnyira fekvő Tausome- riumban. Apollóhoz való viszonyáról is sok mindent mondanak. 1) Apollo papja ugyan, de ezzel nem elégedhettek meg a Pythagorast mindenképen istenireni kivá- nó mondagyártók, s ezért Apollo fiának nevezik, ki tanait is az Apollónak szentelt delpliii jósda egyik papnőjétől isteni sugallat következtében nyerte.

Az uj pythagoreusok és uj platonikusok minden tudományt 1 ’ythagorastól származtatnak és hogy mily tévesen, azt eléggé igazolja azon körülmény hogy Pythagoras maga semmit sem irt s a pythagoreusoktól is nagyon kevés irodalmi termékek maradtak fenn. Ph'lo- laus és Archytason kívül tisztán pthagoreus írót nem ismerünk, ámbár a későbbi korban 50—80 Íróról tesznek említést.

Ennyiben foglalhattuk össze mindazt, mit Pytha- gorasról és szövetkezetéről tudhatunk. Ismerjük már Pythagorast, láttuk szövetkezetét. Szép, nemes ezél lelkesítette őket, magasztos jelleg felelt meg ama czélnak, szervezetük rendszerezett volt s történetük épen olyan, mint sok más, rövid de diesteljes élet, melyet gyászos halál, de nem a feledékenység fed el. Az emlékezet visszavezet bennünket a nagy elődök sírjaihoz, az örökké él! „S ha a földi élet“ — mintAszalay1) szellemesen megjegyzi — „oly nagy tábla, melyre mindenki krétával írja fel nevét és midőn már nevekkel megtelt, tisztára töröltetik, hogy ismét mások írhassák rá a mago■r2

1) L. Aszalay J. Szellemi Omnibus 65 1.