Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
48 vánult és pedig még- Pythagoras életében, úgyhogy d maga — most agg korában Metapontumban keresett és talált menedéket. Legnagyobb valószínűséggel állíthatjuk, hogy élete hátralevő részét nyugalomba tölté s nemsokára Metapontumban meg is halt. 8 azon sok monda, mese, legenda stb. melyek Pythagoras haláláról s ennek körülményeiről szólaltak, minden történelmi alapot nélkülöznek, egymással ellentétbe is jönnek s igy figyelemre sem méltók. A szövetkezet Pythagoras halála után ugyan még tartotta magát, de — mint ezt könnyen elhihetni, folytonos súrlódások között. Eme súrlódások nemcsak a néppel, a demokratikus érzületi! tömeggel szemben, mely a szövetkezet iránt ragaszkodott ugyan, aristokrarikus iránya miatt már nem a régi hűséggel, hanem a szövetkezet tagjai között is ismétlődtek. Erejük túlbecsléséből az önhittség, az elbizakodottság származott; nem vették észre a demoeratia hömpölygő hullámait, melyek az aristokratiat s ennek főbbjeit a pythagoreusokat elpusztítással fenyegették, azaz észrevették, látták mindezt, de bíztak önmaguk erejében, bíztak a népben, mely egykor őket tárt karokkal fogadta s talán most sem fogja elhagyni, — szóval csak bíztak s a közöttük előforduló s talán napirenden levő súrlódások miatt rá sem értek a jövőre gondolni, azzal komolyan számot vetni, így telt az idő. A demokratia hullámai már egész Alsó- Olaszhonban iszonyatosan feltornyosultak s a zivatar a maga borzasztó valóságában nemsokára kitört. A peloponesusi háború kezdete körül, midőn az általános világnézlet nagyot változott, a pythagoreusok ellen általános forradalom létesült. Mintegy száz év múlva Pythagoras halála után a ..kyloniak“ magában Kantonban támadták meg őket, midőn épen Milo házában tanács-
