Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

akkor mindjárt könynyebben felfoghatjuk a szövetkezet politikai működésének hatását. A szövetkezet harmadik czélja és igy jellege tehát politikai. S hogy a szövetkezet politikával csakugyan foglalkozott, az kétségbevon- hatlanul bebizonyított tény.

Némi kétség még azon kérdést illetőleg merülhet fel, vájjon a, szövetkezet minden egyes, vagy pedig csak legszorosabb tagjai foglalkoztak a politikával. Nagyon valószínű, hogy csakis ez utóbbiak vettek részt a politikai előadásokon vagy disputákon, míg a tagok összesége csak ezek akaratának és határozatának végrehajtója gyanánt szerepelt. A szövetkezet politikai tevékenysége oda irányult, hogy az államot helyes, biztos és megingatliaflan alapra fektesse. S vájjon melyik államforma a legbiztosabb, a legszilárdabb? Nem kell soká késnünk a válaszszal, hisz a szövetkezetnek úgy bölcsészeti, mint pedig ethikai tanai is eléggé kijelölik politikai irányát. Az universumnak állandó törvények szerint kiszabott rendszeressége a pythagoreusok bölcsészedének főelve, — a „ne quid nimis,“ „suum eui- que“ és a rend ethikájok főszabálya, — s ép azért a legszigorúbb törvényszerűség és rend politikájuk vezér- eszméje. Mindezt a múltjában örömmel nem birt s a jövőben szép reményt nem ígérő demokratiában legkevésbé sem vélték feltalálhatni s igy az aristokratikus államformához fordultak, nemcsak azért, mert ezen államforma a legszebb eredményeket ígérte nemes törekvésüknek, hanem még azért is, mert Pythagoras, a dór jellemű férfi, ki élénken visszaemlékezett ama viszályokra, belforrongásokra és alapjában felforgatott állami és családi viszonyokra, melyeket a demokratia, illetőleg annak keblén fölnevelt mostoha leánya a tyrannismus egykori édes emlékű hazájában szült, de egyszersmind