Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889

isten papja, rokonságban és összeköttetésben vannak az orphikns mysteriumokkal, nagy hajlammal viseltetnek a vallási symbolika iránt, melyszerint p. o. /sóvo? az ég istene, kinek könyeibol vagyis az esőből alakult a tenger stb. Régi, mythoszi ruhát visel még a pythagoreusok theologiája, de ezen mythoszi ruha már tbszladásnak indult s az egyes nagyobb foszlányokon a monotheismus már határozottan áttetszik.

Mi az emberi lelket illeti, ezt a pythagoreusok, számtani szemlélődésök szempontjából oly számnak tekintik, mely önmagát mozgatja, Szerintük nem egyéb az, mint az isteni központi tűz kifolyása s azért ép oly részese az isteninek, mint a forrás, melyből származik. Az istenségből a lelkek a testbe, mintegy sírba vagy pedig mintegy tömlöczbe helyeztettek. A testtel tehát össze van kötve és pedig szám és .összhang által; a test az ő orgánuma s Philolaus szerint: „diligitur eor- pus ab anima, quia sine eo non potest úti sensibus“-1) Hogy azonban különbséget kell tenni az eszes lélek között, s hogy ez utóbbi csak állatokban lakik, az emberben pedig mindkettő megvan, s hogy továbbá a lélek észre, bátorságra és vágyra s az ismerőtehetség voO;, émmrr/xn, dócx és ocÍ5Ö7iiji;-re oszlik, — mindazon tanok csak Plato által tulajdonittatnak a pythagoreusoknak s igy hitelességük nagyon kétes. A lélek szétrombol- hatatlan, nem hal meg a testtel, hanem túléli azt. — Valamint azonban már a jelen élet is úgy tekintendő, mint a lélek tisztulási folyamata, akként a halál után is tovább tart ez, a mennyiben a lélek érdem szerint különféle állati és emberi testeken fog átvándorolni. S ezen tan a lélekvándorlás (i^vsy'lüyow; v. -a^ysvscíx). Ezen tan már határozottan Pyfhagorastól származik és való1) L. Ang. Boeckh, Pliilolans <1. Pytliag. Lehren etc. 177 1.