Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1888

ü, ü: ó\ ö- vei: gyükeret 73; a harmadik személyü névmás szintén ü vei fordul elő, igy : ü, vitet, ükét pl. ütet 139; találni a -töl ragban is, p'. öröktül fogva 21.

ü mély hangú u helyett áll a mai szunyád igetöjében, pl. ziinyod 99; zünyodast 103.

ü: e helyett van itt: tütönk 47 (tettünk).

Összefoglalva most az egészet, azt látjuk, hogy a rövid vocalisok sok esetben nyíltabbak a „Döbr. cod.“-ben nemcsak a mai irodalmi, de a népnyelvi hangoztatásnál is; némely esetekben a nép nyelvével összeesnek a nyíltabbak. A nagy többség pedig azonos a maival. Az utóbbiakat e helyen fölösleges, lehetetlen is volna felsorolni, meggyőződhetik arról a közlött szavakból akárki.

Magas és mély hangok változása.

(Hangzó illeszkedés.)

A magánhangzó illészkedés a Döbrentei codexben már következetesen keresztül van vive, csak egy két rag és képző van, mely kivételesen bizonyos szavaknál nem alkalmazkodik. Ilyen eltérések a következők :

1. A -báné s -nak rag e szóban: Jeruzsalemban 87 (Volf- nál hibásan van) de igy is : Jerusalemben : 202; Jerusalem- nak 134 : Alexandernak 236.

2. A •ba: Adventba 116.

3. A -szer számnévi képző, mely még megtartotta eredeti magas hangját: haromzer 147 (de: háromzor 235.) (E szót illeszkedés nélkül pár évvel ezelőtt még hallottam Erdővidéken); harmadzer 207; maszer 227; utolzer 228; maszer (= másodszor) 234; sokzer 264.

4. A -ven szintén magas hangú alakjában van meg e szó bán : nyolcvent 185.

5. A -nyi képző eltérőleg a mai nyelvszokástól alkal mazkodva fordul elő az annyi és ennyiben. így: hét annyat fizess 72; ammenere 5. (Csikban mais annya a me iye e. h. annyi a mennyi.)