Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1888

1

kivált szó végén előfordul c is, mint ezekben: lassatoc i; elegögyetec meg vele i; bintessec 4; vigananac 5; kaialtoc 8; valloc 10. stb.

4. sz, Az sz hangot a-vei Írja, s igy e betűnek kettős szerepe van a két hangjelölése, de minden megkülömbözte- fetés nélkül. Pl. terieard 268; gonostol tavoao 268.

* 5. A hosszú sz et majd 2í-sel jelöli, mint ezekben : Simon aloozs 233; mit movdazs 235; majd zz vei, pl. bozzot allék 23 {= bosszút).

6. s. Megkülönböztet szóvégi és középi s et. Az elsőt a mai s betűvel, a másodikat hosszú f-szel jelöli, ez utóbbit használja szó kezdetén is. Eltérés csak ritkán fordul elő. Pl csudalatof 11; hamií 234.

7. z. Jegye a mai z; a hosszúságot nem mindég jelöli, de ha feltünteti kettőzéssel teszi.

8. zs. A legritkább hangja és közönségesen s sei jelölve. Pl. mikoron küldetek jakcsona! kil. 238; Didóknak királya 241.

9. tt. Ennek jelölésére részint t, részint It, részint th-X használt, ez utóbbi rendesen csak szó végén áll, mintaA-nál lévő példák mutatják.

10. h. Rendes functioján kívül hangerősitőül is szolgál szóvégén, pl. rnert^ 161. zenth 163; fölötti 112 ; sa felszólító módban segeh 115; zabadoh 75; sőt szóelején is e névmásban thi 177.

11. v. Két jele van rá: v és u; túlnyomó az előbbi, pl. törzányed, nejednek stb. az u ritka pl. te nezzed 10; kez/esse 11.

12. A dentipalatales (foginy) hangokat (gy, ly, ny, ty), az első hangfölé tett vonással jelöli, ily formán : g’^, P, n’, t’. de sokhelyt e vonást elhagyja, a^’a 96, na^oitas, u. o; ki- val’a 241; n’oitvan, u. o; At’a u. o.

13. A c = F; cs = ]_; r = r.