Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1888

A határozatlan névmások közöl szokatlan a némely ilyen használata : Nemely vaküle vala ut mellet koldu’van 150, ma azt mondjuk: egy bizonyos, vagy: egy. Nékik, ma némelyik, némelyek: Nekik kedeg közzölök mondanak. 154. E%yik, másik személy ragozva ma szintén szokatlan : Kitek mikent ma- laztot vei egyitek mastokhoz azt zolgaltatvan : mikent isten

malalaztyanak . . . safari 171 ; Mert egygyink masinknak tagi vágyónk 194 (ma: egyik a másiknak.) A mindenkit ugy- mondja : kimind pl. zcllyato c bizont kitek mind ü közeiével 194.

A névelő.

A Döbr. cod. Írója a névelőt nagyon ritkán használja. Ezt látni a nehány mondatból is: Uram idvezehed kiralt 19; Uram király örül te örömedbe es te idvessegeden igen örvend 19. En zemeim mindenkor urra mert ö en labaimot kötélből kioldozja 22; Igaz urban őrölendő 58 ; mert ur zege- nyeket meghalta 63; ur orzagla, . . . ur öltözék erőbe 81 ; mert megevek jakobor es ü helyet megpuztejtak 72; mert ime vereb maganak hazat lelt es gerlice fezket 75 stb.

Az az és a használatában nem érvényesíti a mai szabályokat, hanem minden különbség nélkül használja mindkettőt magánhangzón és mássalhangzón kezdődő szavak előtt, így: Es foktassanak meg ünön kegyetlenségekbe Es az bo- zontásrol es hazugsagrul 56; Es az varast környöl járák 56; Es az sátoroknak völgyet meg mirem 56; Ragagy ki engem az sárból 62.