Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1887
18 főképen keletről nézve gyönyörű s imposans képet nyújt. A Gyulafehérvár körül elterülő völgy talaja általában alluviumból áll, melyben számos helyen törmelék-lerakódások mutatkoznak; a völgyet környező hegy- lánczok pedig általában diluvial-képződmények. A völgy déli, nyilt része agyagban és homokföldben gazdag; a völgy középső része többnyire jó termő föld, mig nyugati része itt-ott a földet vörös-sárgára festő vas-oxydban gazdag, vagy márgába való átmeneteket mutat; a völgy északi része mészkőzetekben bővelkedik s kréta-képződményi kövületeket is tartalmaz, p. Gaprotinát, Ostreát, Caprinát stb. a Fehér-Jura képződményből találni itt az igen jellemző Diceras-félé- ket stb. A völgy keleti része pedig itt-ott ingoványos s főleg a Maros kiöntései által lett üledékes talaj. Turfa- képződés azonban itt nem mutatkozik. A három oldalról a völgyet bezáró hegylánczok majd mész, maid agyagos márgalerakódások többé-ke- vésbé réteges szerkezettel. Kivált az északi oldalról bezáró hegység Sárd közelében tiszta mészkő és calcitjegeczekben gazdag, mig a délkeleti hegységben steatitek közepes mennyiségben fellépnek. A nyugati határhegyek egyszersmind a legmagasabb csúcsokat képezvén, márgát, meszet és chlo- ritpalát mutatnak. Az éghajlat a szőlőművelésnek kedvezvén, szőlőkerteket, főleg a völgy nyugati határán, a dél, délke
