Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1887

10

Alig van helyecske környékünkön, hová a tudós bibornok az 1852 —1864 évek közt városunkból, mint püspöki székhelyéből növénygyüjtés végett nem fáradozott volna. A mocsáros rétek, a Maros napsütött partjai, az árnyékos Bilak, Kerékdomb, Dumbráva és Mamut hegycsúcsai, a meredek, csak életveszély közt megmászható Kecskekő sziklái, mindannyi tanúi a fá- radhatlan füvész működésének.

De élő tanúi s részben segédtársai is valának a magas tudósnak; ezek közül kell emlitenem boldogult Kaiser Frigyes nagyszebeni gyógyszerész, és ide való Hochwalsky kapitány urakat; továbbá az akkori püspöki disznók, boldogult Horváth Károlyt, s végre a bibornok ur volt hű komornyikját, László Jánost, ki a gyűjtemények elkészítésével és gondozásával vala megbízva.

Magától érthető, hogy az említetteken kívül még sok más szakférfiú is búvárkodott és fáradozott e vidék növényzete tanulmányozásában, — de eltérvén a régebbi időkben itt tett kutatásoktól, egy újabban, 1882- ben vidékünkön tett növénytani kirándulásról kell említést tennem.

A természet kincseivel oly gazdagon megáldott és főleg növénygeografikailag is oly határozottan kiváló, s jellemzett Erdélyünk felette változatos növényvilága épen édes honi nyelvünkön, a magyaron még nem volt megírva. De nemcsak hogy magyar tudományosságunk nyelvén nem volt megírva ez annyi ritka és endemikus növénykincscsel gazdagon megáldott, nagy