Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

■

nak, hanem ennek más állításait is annyira valótlanoknak tüntetik fel, miszerint a zsinat ezen hivatalos iratáról, melynek szavai annyi évszázadokon keresztül kétségtelen hitelűeknek tartattak és mely oly sok történetírót szavainak képzelt fontosságával téves állításokra ragadott, ha az a kritika szigorú bonczkése alá vétetik, azonnal kiderül azon legkevésbbé sem merész állításom valódisága, hogy annak kevés kivétellel majdnem minden szava ellenmondás- és valótlanságokba ütközik.

Bátran kimondhatom, hogy az epistola praesidum concilii, mely eddig II. (tejzáriak a nagy egyházviszályban elfoglalt álláspontja meghatározásánál a magyar történettudósok vesszőparipája volt, nem egyéb hazugságok conglomeratumánál, melyek közül még a reánk maradt kevés egykorú adatból is könnyű szerrel lehet sokat kimutatni. Épen azért, mivel magyar történetíróink oly nagy súlyt fektettek eddig a zsinat ezen hivatalos iratára és elmulasztották annak hitelreméltóságát közelebbi megfigyelésük tárgyává tenni és e miatt II. Gejzának kezdetben tanúsított pártállását ferdén Ítélték meg, szükségesnek tartom az epistola praesidum concilii-ben foglalt téves állításokat és ellenmondásokat egyenként kimutatni, hogy aztán II. Gejzának a paviai zsinaton tett állítólagos beleegyezésére is következtetést vonhassunk.

Eltekintve azon önkényes eljárástól, hogy az említett hivatalos levél végén levő aláírások a különböző co- dexekben egymástól teljesen eltérőleg adatnak, igy pl. míg az egyikben 54, addig a másikban csak 20 aláírást találunk,* 1) az abban foglalt legfigyelemreméltóbb ellenmondások és valótlanságok a következők:

’) Hogy mennyire eltér egyik szöveg a másiktól, legkönnyebben kimutatható az aláírásokból. íme az előttem fekvő két codex szövege is menynyire eltér egymástól.

I. Martene et Durand „Thesaur Nov. Anecdd.“ szövege sze36