Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

pártfogóját látom, eléggé hálás köszönetemet kifejezni képtelen vagyok. Felségednek továbbá azon készségét, hogy nekem, ha szükség lenne, segélyét Ígérni szíves volt, imáim és legmélyebb tiszteletemen kivfíl méltóan mivel sem viszonozhatom. Legyen Felséged végül meggyőződve, hogy Isten segedelmével sem félelem, sem veszély nem fog engem az egyház egységétől eltántorítani, mert a kath. egyházon kivűl sem üdv, sem igazi áldozatnak helye nincs.“ J)

Az idézett levelekből, különösen pedig Bánffy Lukács esztergomi érseknek a salzburgi érsekhez intézett leveléből kitűnik, hogy II. Gejza a salzburgi érsek felszólítása és az esztergomi érsek kérései által rábiratva késznek nyilatkozott az eddigi ingadozásoknak véget vetni, az egyliázviszálylyal szemben pártállást foglalni és III. Sándort, kihez már kezdettől fogva inkább hajolni látszott, törvényes pápának elismerni. II. Gejza azonban ezen elhatározását most még csak magával III. Sándorral és pártjának Németországban legfőbb apostolával, kitől a felhivás is eredt, közölhette; legkevésbbé sem jutott azonban annak tudomására a császár, mert a magyar király és egyházának uyilt föllépése III. Sándor pápa mellett, miként kezdetben, úgy most is kizárólag attól függött, hogy a többi keresztény országok, különösen pedig Fran- czia- és Angolország az egyházszakadásban melyik pápa

‘) Közölve Tengnagelnél i. m. 430. 1. Nro. LXIX., Fejérnél i. m. II. köt. 162. 1. és Wenzelnél i. m. XI. köt. 103. 1. Nro. 58. — Ezen levél kétségen kivűl válasz II. Gejzánuk a salzburgi érsekhez intézett és általunk csak előbb tárgyalt levelére. A mi pedig a levél keltezésének idejét illeti, az előbbi jegyzetben elmondottakat ismételhetem csak itt is. — Tengnagel i. h. Wolf. . . nevet egyszerűen és minden indokolás nélkül Wolfardus-s&\ egészíti ki. llannenheim i. m. 52 1. megjegyzi és azon nézetének ad kifejezést, hogy ezen Wolfardus, mely név kétségtelenül német származásra vall, azon Wal- fer-rel lehet azonos, ki II. Gejza alatt Hederich-cliel Heimburgból hazánkba költözött. Lásd Fejér i. m. II. köt. 144. lap.